Nem minden viking volt szőke és skandináv

Új technológiák segítségével, új régészeti leletek által folyamatosan bővül a múlttal kapcsolatos ismereteink köre. Azonban a „publikálj vagy pusztulj” elv alkalmazása a tudományban – még tekintélyes források esetében is – meglepő dolgokat eredményez.

Bombasztikusan túlzó címet kapott cikkében a sciencemag.org azt állítja, hogy „egy hatalmas DNS-kutatás eredménye szerint vikingnek lenni munkaköri leírás és nem öröklődő pozíció volt”.

Az Orkney-szigeteken feltárt, viking stílusban elrendezett sírokban talált egyes csontvázaknak semmilyen skandináv eredetük nem volt, míg néhány, a Skandináv-félszigeten feltárt tengerparti viking város temetőjében találtak ír és skót géneket felmutató maradványokat. Sőt, Norvégiában a viking módon eltemetettek közül többnek is számi eredete volt. A terület őslakosai, a finnugor nyelvet beszélő, korábban lappnak nevezett nép genetikailag közelebb áll a Kelet-Ázsiában és Szibériában élőkhöz, mint a germánokhoz.

A korszak sajátosságainak, sőt a történelem menetének ismeretében igen furcsa, hogy egy tudós meglepődik azon, hogy az őslakosok vagy az alávetett népek átvették a területet uraló germán eredetű skandinávok kultúráját és szokásait. Így egyikük kijelentését, amely szerint „ezek az identitások nem genetikailag, vagy etnikailag meghatározottak, hanem szociálisan determináltak”, igencsak meglepő olvasni. Ugyanis a (had)történelem nemcsak a vikingek aranykorát jelentő VIII–XI. századból, hanem sokkal későbbről is ismer hasonló eseteket.

A hazájukból elmenekült írek több országban alkottak úgynevezett vadliba (Wild Geese) ezredeket a XVII–XVIII. században, saját értelmezésük szerint, de mégis jól azonosíthatóan átalakítva az adott nemzet egyenruháját.

A címadás már csak azért is visszás, mert a szerzők később megemlítik, hogy a nagy területre kiterjedő hódítás ellenére a skandináv területeken belül, a már említett part menti városok kivételével, olyannyira nem volt genetikai keveredés, hogy a korszak végéig pontosan kimutatható, hogy az adott viking csontváz honnan – Dániából, Norvégiából vagy Svédországból – származott. Így kitűnően követhető, hogy a dánok a Brit-szigetek felé, a svéd varégok a Baltikum, Észak-Németország és Oroszország irányába, míg a norvégok nyugatra, Izland és Grönland felé hódítottak.

Az eredmények a cikk szerint visszaigazolták az évszázadokon át, írásos emlékek alapján elfogadott, de az utóbbi időben sokat vitatott terjeszkedési irányokat. 

Jól mutatja a terjeszkedés méretét, hogy még Olaszországból és Ukrajnából is kerültek elő viking stílusú vagy viking tárgyakat tartalmazó sírok. A tíz évig tartó kutatás, amelyben 442 csontvázat vizsgáltak meg, számos érdekes eredményt hozott.

Az egyik az volt, hogy jóval több volt a fekete hajú skandináv, mint manapság. A másik, hogy több viking bandában csak a hajóik, felszerelésük és egyéb tárgyaik, valamint módszereik voltak viking stílusúak, de genetikailag nem voltak skandinávok.

Megint csak a hadtörténelemhez fordulva analógiáért: a keresztes hadjáratok turkopol könnyűlovasai sem voltak törökök, vagy a XIX. századi huszárezredek is már csak nevükben és egyenruhájukban őrizték magyar eredetüket.

Megdöbbentő eredményként és a hatalmas mobilitás bizonyítékaként számolnak be arról, hogy az Oxford mellett és Dániában talált csontvázakról kiderült: unokatestvérek. Bár valóban óriási eredmény a közeli rokonság kimutatása, pont a viking terjeszkedés zenitjén miért lenne meglepő, hogy egy valószínűleg magas rangú család két tagja a birodalom két részén hunyt el?

A fentiek számos érdekes kérdést felvetnek. Miért kezel több neves egyetem régésze és archeogenetikusa olyan ájult örömmel tényeket, amelyek korábban is nagyrészt elfogadottak, legfeljebb nem minden kétséget kizáróan bizonyítottak voltak? Miért beszélnek sokan az interdiszciplinaritásról (azaz a tudományágak együttes vizsgálatáról), amikor még saját tudományáguk bizonyos – bár nem trendi – részeit sem ismerik?

Összefoglalva a fentieket: az „új DNS-vizsgálatok alapján a viking szó jelentése és a hozzá társított fogalmak egyre árnyaltabbá válnak” cím sokkal pontosabban adta volna vissza a cikk tartalmát.