A fénysebességet is megközlítheti a NASA által támogatott meghajtás

A Kaliforniai Állami Egyetem 80 esztendős fizikaprofesszora, Jim Woodward különleges módszerrel érné el a szomszédos csillagokat: elektromos feszültség hatására több tízezerszer vibráló kristályokkal.

A Mach-elvű gravitációval asszisztált (innen a MEGA) meghajtóhoz csak áramforrás kell, üzemanyag nem. Ez hatalmas előny, mivel több több fényéves útra a gyorsuláshoz és lassuláshoz is irgalmatlan mennyiségű üzemanyag szükségeltetik, ami – különösen, ha föld körüli pályára kell juttatni – megvalósíthatatlanul magas költségeket jelent.

A meghajtó működésének alapját képező Mach-effektus egyébként Woodward-effektus néven is ismert. Működésének alapja, hogy egy adott tárgy belső energiájának növelése és elnyelődése a tömeg megváltozását eredményezi, ami reakciómentes meghajtást eredményez. A rendszer elvileg nagyon lassú, de tartós gyorsulást biztosítana, hosszú távon akár a fénysebességhez közeli sebességeket is el lehetne érni vele.

A piezoelektromos kristályok elektromechanikus eszközök, ami azt jelenti, hogy feszültség alatt mechanikailag összehúzódnak vagy kinyúlnak. Feszültség hatására tehát E/c² energiafluktuáció keletkezik, és függetlenül attól, hogy mechanikailag mit csinálnak, gyorsulást eredményez. A trükk az energiafluktuáció és a mechanikus oszcilláció megfelelő időzítése, ami két frekvenciát igényel – ez az első és második harmónia, és a második harmónia produkálja a meghajtást – magyarázta Woodward.

Mégis van tolóerő?

Bár az elképzelés fizikai háttere elméletben megállja a helyét, és Woodwardnak és az SSI-nek három szabadalma is van meghajtásra, a tudományos közvélemény meglehetősen szkeptikus, és sokan úgy gondolják, hogy az EM meghajtás sorsára jut a dolog.

Valóban hátrány, hogy az 1990-es feltevésből született rendszert működőképességét kísérleti eredményekkel alig sikerült alátámasztani. A Mach-effektus kutatására azonban a NASA innovatív koncepciókat fejlesztő programja 2017 áprilisában ítélt 625 ezer dolláros támogatást ítélt a legendás Gerard K. O'Neill által alapított Űrtudományi Intézetnek (Space Studies Institute, SSI).

2019-ben áttörést értek el. Az addig kimutathatatlan erő után Hal Fearn egy átdolgozott állványra szerelte a rendszert, amivel 100 mikronewtonos tolóerőt mért.

Az intézmény Woodward részvételével űrhajót is tervezett: az SSI Lambdán 1500 piezoelektromos tárcsa biztosítaná a meghajtást.

A szakemberek most a Covid–19-járvány végét várják, hogy az űrben tesztelhessék a MEGA meghajtót.

(Forrás: Futurism.com, Wired, Big Think, Wikipedia)