A legnagyobb hidegben olvadt a permafroszt talaj az Alpokban
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Olvadt a permafroszt (állandóan fagyott talaj) a legutóbbi jégkorszak legerőteljesebben jegesedő időszakában a dél-karintiai Obir-cseppkőbarlangok felett – állapították meg innsbrucki geológusok a barlangokból származó kis kalcitkristályokon végzett vizsgálataik alapján.
A megtalált, úgynevezett kriogén barlangi karbonátok (CCC) a barlangok feletti permafroszt talaj 25 ezer évvel ezelőtti olvadására utalnak.
Eredményeiket a Nature Communications című tudományos lapban foglalták össze a kutatók.
Az már bizonyított, hogy 20-25 ezer éve a gleccserek Európa északi részén erőteljesen megnövekedtek. Az északi félgömbön helyenként több kilométer vastag eljegesedés hatására az akkori tengerszint mintegy 125 méterrel a jelenlegi alatt volt.
Az Innsbrucki Egyetem geológiai intézetének kutatói, Koltai Gabriella és Christoph Spötl a Bad Eisenkappel közelében lévő Obir-barlangok kalcitkristályait vizsgálták, amelyek jégbarlangokban nullpont alatti hőmérsékleten alakulnak ki. Ezek a barlangi karbonátok megbízható jelzői az olvadó permafroszt talajnak, tehát jelenlétük arra utal, hogy paradox módon az utolsó glaciális periódus egyik leghidegebb szakaszában lassan felmelegedett a talaj ezek felett a barlangok felett – magyarázta Spötl.
Mivel ez a folyamat logikus módon nem egy klímaváltozás hatására következett be, a kutatókban felvetődött, hogy az alpesi térségben a 26 500–23 500 évvel ezelőtti időszakban sok szilárd csapadék hullhatott.
A permafroszt talaj feletti sok hó ugyanis ahhoz vezethetett, hogy a talaj izolálódott. Egy fél méter vastag hótakaró olyan erős izoláló hatással bír, hogy az alatta lévő talajt elzárja a nagyon hideg téli levegőtől, ezáltal megnövelheti a talajban lévő hőmérsékletet. Ezért az Obir-barlangok feletti permafroszt egyre jobban felolvadt.
Az új ismeretek szerint azonban a vizsgált időszakot ősszel és télen nagy hóesések jellemezték, amelyek támogatták a gleccserek és a jégpáncél növekedését. A sarkvidéki, száraz klímát eszerint egy nedvesebb klíma kezdte felváltani.