Oroszok kilépnek, de a politikai motivációjú űrverseny újraindult

Főigazgató úr! Mi lehet az indoka ennek a nyilatkozatnak?

Én alapvetően ezt egy politikai nyilatkozatnak érzem, amelynek a kőbe vésettsége több év távlatára előretekintve valószínűleg azért megkérdőjelezhető. A lényegi állítás Jurij Boriszov orosz miniszterelnök-helyettes részéről az volt, hogy az Orosz Föderáció a Nemzetközi Űrállomás (ISS) működtetésére vonatkozó szerződés 2024/25-ös lejárta után nem kíván tovább közreműködni ebben a nemzetközi együttműködésben. Hivatkozva az űrállomás alkotóelemeinek elöregedésére és a kozmonauták életének esetleges kockáztatására, azt is közölte, hogy inkább saját űrállomást kívánnak felbocsátani.

Nemrég volt Gagarin űrrepülésének évfordulója, amely kultuszt az orosz állam is nagy erővel támogatja. Adhat ez egy különleges csavart a bejelentésnek?

Igen, szerintem nagyon fontos a mostani bejelentések teljes történelmi kontextusa. Hiszen nemcsak Gagarin repülésének 60. évfordulója van idén, hanem több kerek évforduló is emlékezteti a döntéshozókat az űrkutatás fényesebb és árnyasabb oldalaira. Például éppen tíz éve nincs már amerikai űrsiklóprogram, így az orosz űrkutatás monopolhelyzetben volt az emberes űrrepülés területén. Ez tavaly véget ért az Elon Musk SpaceX cége által kifejlesztett Dragon űrhajó sikeres útjával, márpedig a monopóliumok megszűnése általában fájni szokott. Márciusban volt húsz éve az utolsó önálló orosz űrállomás, a Mir megsemmisülésének – talán még sokan emlékeznek rá, különösen azok közül, akiknek legalább hármassal kezdődik az életkora... De a 10 éve leállított űrsiklóprogram is éppen 40 éves volt 2021-ben, szóval egy csomó dicsőséges elemre lehet most emlékezni a sötétebb színű pillanatok mellett.

Mi lehet a háttere, mire kell készülnünk a bejelentés nyomán?

Mostanra egyértelművé vált, hogy a politikai motivációjú űrverseny újraindult. A hidegháború kétpólusú versenyét az USA és a Szovjetunió közötti vetélkedés hajtotta. Mostanra sokszereplőssé vált a színtér, és az űrben is egyre inkább nagyhatalmi szerepet játszó Kína, Japán vagy éppen India mellett olyan közepes méretű országok is megjelentek a versenyben, mint pl. Izrael, amelynek űrügynöksége a közelmúltban a Holdat is elérte saját szondával (még ha nem is volt teljes siker). Sőt, idén februárban az Egyesült Arab Emirátusok Mars-szondája is elérte a vörös bolygót, az ország függetlenségének közeledő 50. évfordulója alkalmából. Szerintem az orosz bejelentés egyértelműen az országok politikai céljait alátámasztó döntések sorába illeszkedik. Az oroszok legfontosabb szerepe az ISS több moduljának működtetése, illetve az űrhajósok szállítása volt – utóbbira immáron van alternatív amerikai megoldás, így az USA is könnyebben elengedheti az együttműködést.

De még enélkül is bizonytalan az ISS jövője, nagyon sok az előre nem látható tényező, és abszolút a levegőben van a kérdés: merre tovább, űrállomás? A jövőben egy dolog biztos: az, hogy kiszámíthatatlan, ezért kellő fenntartással kell fogadni minden kijelentést.

Érdekes probléma, hogy van-e értelme az ISS-t az orosz közreműködés nélkül fenntartatni. Mivel vannak modulok, melyek már több mint 20 éve működnek a 400 kilométeres magasságban húzódó pályán, a világűrben fellépő anyagfáradás és elöregedés mindenképpen folyamatos állagromlást jelent. Valóban fontos kérdés, hogy meddig működtethető még biztonságosan az állomás.

Mindenképpen óriási civilizációs eredmény, hogy már több mint 20 éve folyamatosan van ember az ISS-en, mégis sok kritika érte, ugyanis a program rendkívül drága volt, egyáltalán nem túlzás az emberiség valaha elkészült legdrágább játékszerének nevezni. Egy 2010-es becslés szerint az addig összesített költség 150 milliárd dollár volt, és az azóta eltelt újabb 10 évben sem volt olcsó a működtetés. Kétségkívül igaz azonban, hogy a mikrogravitációs laboratóriumtól űrturisztikai desztinációig terjedő alkalmazása mélyen beleégette a Nemzetközi Űrállomást a globális falu közösségi tudatába.

A számtalan popkulturális megjelenés önmagában mutatja az ISS felbecsülhetetlen szimbolikus értékét, és egy elfogult csillagász nem is mondhat mást, hogy a védelmi kiadások mellett az említett költségek valójában eltörpülnek. Most fut valamelyik streamcsatornán A Snoopy a világűrben című rajzfilmsorozat, amely a NASA szakértői segítségével jött létre, és az ISS is központi szerepet játszik benne. Mindenkinek ajánlom, mert meglepően pontos, a fiatalabb generációk számára kimondottan szórakoztató.

Említette Elon Muskot és a SpaceX-et, azaz a magánvállalatok űrkutatását. Ekkora profit lenne az űrben?

Amekkora ráfordítást az elmúlt évtizedek űrkutatása jelentett, ahhoz képest talán nem túlzás kijelenteni, hogy gazdasági hasznot egyelőre keveset hozott, de valóban megjelentek magáncégek is az űrversenyben. Nem véletlenül, hiszen azért vannak prosperáló szegmensek, például a műholdas szolgáltatások éves forgalma már 300 milliárd dollár felett jár. A Jeff Bezos-féle Blue Origin, Richard Branson Virgin Galacticje, és ugye a SpaceX aktív szerepvállalása felveti egy új, űrbéli vadnyugat kialakulásának lehetőségét. A jogi szabályozottság hiányai a tőkeerős vállalkozók vágyaival együtt érdekes szituációkat eredményezhetnek.

Az amúgy is egyre hektikusabb űrkutatási viszonyrendszerbe mennyire kavarhatna be ezek a cégek?

Szerintem nehezen jósolható, hogy mi fog történni, azt ugyanis a nemzetközi politikai vetélkedés határozza meg. Jelenleg az űrbe menni „szexi”, és egyre többen kívánnak láthatóvá válni a mezőnyben. Ugyanakkor jól érzékelhető egy kiújuló nemzetközi politikai hűlési folyamat, ami – a fizikából vett hasonlattal – semmiképpen nem adiabatikus, azaz hőcserével nem járó: a romló nemzetközi viszonyok minimum diplomatacserével járnak… Visszatérve a kiindulóponthoz: például a nagy célok és az orosz bejelentés további sorsa valójában a gazdaság erejétől fog függeni. Ha az orosz gazdaság jól teljesít, tényleg megvalósulhat az önerejükből fenntartott új űrállomás.

És ha már új űrállomások. Egyre többet beszélnek a Hold kutatását lehetővé tevő Lunar Gatewayről (kb. holdi átjáró), ami egy űrbázis lesz a 2030-as években égi kísérők körül. Számunkra büszkeségre ad okot, hogy az Energiatudományi Kutatóintézet űrkutatói elnyerték az Európai Űrügynökség támogatását, hogy a Gatewayre is ők szállítsák az űrhajósok sugárterhelését mérő dozimétereket. Viszont ha már a Hold körül keringő űrbázis építése feltűnik a döntéshozók eseményhorizontján, érzek némi kockázatot abban, hogy nehéz lesz érvelni két, kvázi párhuzamosan fenntartott űrállomás egyidejű fejlesztésére. Nem tartom kizártnak, hogy az ISS-t minden jelenleg lehetségesnek látszó határidőn túl is meg fogják tartani, akár egyes, üzemképtelenné váló modulok elhagyásával, hogy a Gateway ne kerüljön veszélybe. Illetve érdekes kérdés még, hogy lesznek-e privát űrállomások alacsony Föld körüli pályán – pár év, és kiderül.