Milyen fegyverekkel vívják a palesztin–izraeli konfliktust?

A nem harcolók elleni, megfélemlítési célú erőszak sajnos évezredek óta része a hadviselésnek. Bár voltak időszakok, amikor úgynevezett korlátozott háborúk során a hadviselő felek igyekeztek megkímélni a civil lakosságot, azonban évezredes tapasztalatok szerint nem ez jellemző a világszerte vívott háborúkra. A mongolok által ostromok alkalmával pajzsként használt ártatlanok, a török háborúk irreguláris egységeinek hajtóvadászatai keresztény rabok után, vagy éppen a második világháború terrorbombázásai mind civilek ellen irányultak. 

A frissen létrejött Izrael állam elleni összehangolt 1948-as arab támadásban, és az azt követő arab–izraeli háborúk során szó szerint tűzben kovácsolódott ki az a izraeli katonai fölény, amely miatt az elmúlt évtizedekben klasszikus katonai konfliktus nem tört ki a térségben. Ez utóbbit az 1982-as Bekaa-völgyben lezajlott egyoldalú és teljes izraeli fölénnyel záruló összecsapás tette egyértelművé. A mára nagyrészt elfeledett műveletben a modern mikroelektronikai zavaróeszközök és drónok első alkalmazása mutatta meg, hogy a hetvenes évekig a nyugati haditechnikával egyenértékű szovjet fegyverek felett eljárt az idő, és a tény szovjet felismerése nagy részben hozzájárult a Szovjetunió összeomlásához. Ez persze nem jelenti azt, hogy a parázs nem izzott tovább a hamu alatt, mint azt a meglepetésre kitűnő katonai teljesítményt nyújtó Hezbollah ellen vívott 2006-os műveletek is bizonyítják. Ekkor került sor első alkalommal nem irányított rakéták tömeges használatára, izraeli civil célpontok ellen. A háború során az izraeli erőfeszítések és az egyértelmű katonai fölény ellenére a békekötés napjáig jelentős számban lőtt ki a Hezbollah rakétákat izraeli célpontok ellen. 

A Magyarország által is részben rendszeresített Vaskupola rendszer is ezen fenyegetés elhárítására jött létre, ugyanis a korábbi, kifejezetten katonai légvédelmi rendszerek korlátozottan vagy nagyon drágán tudták csak ezeket a célpontokat elhárítani. Könnyen belátható, hogy a körülbelül 3 millió dollár (körülbelül 1 milliárd forint) darabárú Patriot rakéták ilyen célú felhasználása, amellett, hogy katonai szempontból overkill, azaz túlzott erő, gazdaságilag is fenntarthatatlan. Különösen úgy, hogy a bevetett eszközök többsége egyszerű, sufnituning eszközökkel készült irányítatlan eszköz, de legfeljebb orosz/kínai gyártmányú egyszerű tüzérségi rakéta volt, amelyek lényegében a II. világháborús Katyusák kissé modernebb és nagyobb változatai voltak. 

Nézzük először a támadók fegyvereit! A Hamász által használt, házi eszközökkel otthon barkácsolt rakéták a Kassám (Quassam) nevet kapták arról az imámról, Izz ad-Kasszámról, akinek halála az 1936–39 közötti arab lázadás kirobbanásához vezetett. Mivel katonai robbanószerek és a hajtóanyag érthető okokból nem egykönnyen beszerezhető, ezek az egyszerű fémcsövekből hegesztett fegyverek jelentős eltéréseket mutatnak, csak általános jellemzőik alapján lettek kategorizálva. Közös jellemzőjük, hogy általános célú eszközökkel elvégezhető, egyszerű és gyors gyártás szempontjait figyelembe véve lettek megtervezve. Például a hajtóanyag cukor és műtrágya keverékéből készül, a robbanófej csempészett TNT-ből, ipari dinamitból, vagy egyéb házilag készített robbanóanyagokból. Ugyanígy egyszerű a detonátor kivitelezése is, amely egy egyszerű rugós elsütésű kézifegyver lőszer. Az egyszerűbb kivitelezés miatt a ponthegesztett fúvókák nem generálnak forgást, így a rakéták sokszor bukdácsolnak a levegőben, ami jelentősen csökkenti hatótávolságukat és pontosságukat, azonban elfogásukat is megnehezíti. 

A Kasszám-1 egy rendkívül egyszerű, 80 centimétere hosszú, 5 kilós rakéta volt, meglehetősen korlátozott, 3,5-4 kilométeres hatótávval. Ez utóbbi, valamint a mindössze félkilós robbanófej miatt, hamarosan megjelent nagyobb változata, a Kasszám-2. Az általában 180 centiméter hosszú fegyvert egyszerű, hegesztett, nem mozgatható, nem állítható állványokról indították. Mivel méreteik nagyjából megfelelnek a hegesztéshez használt nagyobb oxigén- és acetiléntartályokénak, több esetben ért légi csapás ezeket használó palesztinokat, mert a levegőből vagy távolról nagyon nehéz megkülönböztetni a két tárgyat. A harminc kilogramm feletti súlyú rakéta már akár tíz kilométer távolságra repítette 5 kilós robbanófejét. Összehasonlításul, a Top Gear csapata egy alkalommal 3 kiló kereskedelmi robbanóanyaggal semmisített meg teljesen egy Hummer 2-es terepjárót. A Kasszám-3 2 méter feletti hossza, 90 kilós súlya miatt szerencsére már nem telepíthető könnyen, bár 12 kilométeres hatótávolsága és 15 kilogrammos robbanófeje miatt elődjénél jelentősen nagyobb fenyegetést jelent. A fentieken kívül a civilek elleni támadásokban rendszeresen szerepelnek a már említett szovjet, kínai és iráni gyártású tüzérségi rakéták, mint a Grad, a WS-1 vagy a Fadzsr-5, valamint különböző űrméretű aknavetők. A Hamász terrorszervezet a magas röppályájú egyszerű indítóállványokat rendszeresen sűrűn lakott területeken helyezi el, jelentősen növelve a válaszcsapás civil áldozatainak számát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Gázai övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe, így máshonnan nehéz is lenne indítani a rakétákat. Az egész folyamat a telepítéstől az indításig sokszor öt percet sem vesz igénybe, így megelőzése szinte lehetetlen, ezért az egyetlen módszer már a repülő rakéták megsemmisítése.

És itt jön képbe az elhárításukra kifejlesztett Vaskupola (Iron Dome). A 3 fő elemből álló légvédelmi rendszer célja az előbbiekben leírt rakéták, valamint a legfeljebb 155 milliméter kaliberű tüzérségi lövedékek elhárítása. Mivel a komplex eszközről a radarok hazai rendszeresítése nyomán már írtunk, essen itt néhány szó működésének sajátosságairól. Összesen 10 üteg védi az izraeli lakott településeket, minden egyes üteg körülbelül 160 négyzetkilométer lefedésére képes. A rendszer a célok repülése közben kiszámolja a célpontok várható becsapódási helyét, így csak azokra indít elhárító rakétát, amelyek lakott területen csapódnak be. A 2011-ben rendszerbe állított Vaskupola hatékonyságát 85-90 százalékra teszik a szakértők, a pontos számok nyilván titkosak. Éppen ezért a legtöbb célpontra a rendszer automatikusan két rakétát indít. A feleslegesnek bizonyult rakéta vagy egy másik célra vált, vagy ha célpont nélkül maradt, akkor önmegsemmisítő rendszere ártalmatlanítja. 

Végezetül érdemes a mostani halálos tűzijátékot összefüggéseiben is megvizsgálni. Az eddig jelentett néhány százra tehető rakétából hétfőn 137-et egyetlen sortűzben lőtt ki a Hamász. A tömeges támadás viszonylag alacsony számú halálos áldozatot és sebesültet követelt, és a jelentések szerint az anyagi kár sem számottevő, amely a légelhárítás hatékonyságát mutatja. Összehasonlításul a 2006-os libanoni fegyveres konfliktusban a Hezbollah átlagban napi 100 rakétát lőtt ki észak-izraeli területekre. Ennek fényében a hétfői sortűz jelentős méretűnek számít. Azt csak remélni lehet, hogy a konfliktus nem eszkalálódik tovább.

(Borítókép: Az izraeli Vaskupola rakétavédelmi rendszere megsemmisíti a Gázai övezetből Izrael felé indított rakétákat 2021. május 12-én. Fotó: Amir Cohen / Reuters)