Mark Dybul: Folyamatosan nő a járványok valószínűsége

P  6451
2021.06.05. 19:36
A világ egyik vezető járványügyi szaktekintélye exkluzív interjút adott az Indexnek, ha már befektetői körútja részeként Magyarországon járt. Mark Dybul professzor a pandémia kitörése óta tanácsokkal látta el a G20-akat, az Európai Bizottságot, az Egészségügyi Világszervezetet és az Egyesült Államok kormányát is.

Hány kézfogásra van Joe Bidentől?

Amikor az Egyesült Államok Külügyminisztériumában dolgoztam George W. Bush elnöksége alatt, a szenátus Külügyi Bizottságát történetesen Biden elnök úr vezette, tehát az a megtiszteltetés ért, hogy vele és a stábjával is nagyon szoros munkakapcsolatban voltam. Washingtonban egyébként is mindenki ismer mindenkit.

És milyen hatással van a szakmai álláspontja a tényleges döntésekre most?

Egyike voltam annak a három nem kormányzati szakértőnek, akiknek szenátusi meghallgatás keretében kikérték a véleményét a Coviddal kapcsolatban. De persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy felhívom az amerikai elnököt, és megmondom neki, mit csináljon.

És fordítva?

Előfordul, hogy a kormányzat rangidős tagjai megkérdeznek konkrét ügyekről, elvégre harminc éve foglalkozom járványtannal. Ne feledjük: ez nem az első és nem is az egyetlen pandémia a földön. Az én szakmai pályafutásom pedig a tbc-, a HIV-, a malária- és az ebolajárvány elleni globális küzdelemről szól, ezek mindegyikében aktívan részt vettem.

Joe Biden elnök éppen a héten fogalmazta meg azt a célt, hogy július 4-ére az amerikai felnőtt lakosság hetven százalékának meg kell kapnia legalább az első védőoltását. Ez reális?

Szerintem igen, és teljes mértékben támogatom is ezt a tervet. A hetvenszázalékos átoltottság éppen az a szint, amit nyájimmunitásnak is szokás nevezni. Persze a vírusvariánsok miatt ennél valamivel többre is szükség lehet akár, de ahhoz képest, hogy gyakorlatilag a nulláról indult ez a kormány, az eredmények és a tempó is örvendetes.

A végcél az, hogy mindenki be legyen oltva a világon?

Elméletben igen, de gyakorlatiasan nézve ezt rendkívül nehéz elérni. Egyrészt mert nem mindenki szeretné megkapni az oltást – főleg a gazdagabb országokban. Az Egyesült Államokban például a lakosság harminc százaléka vélekedik ma így. A másik probléma az oltóanyagok végessége. A szegényebb országokban mindössze az emberek két-három százalékának van hozzáférése a vakcinákhoz, ami mélyen aggasztó.

Az Egészségügyi Világszervezet független szakbizottsága, melynek tagja voltam, ezért azt javasolta, hogy idén szeptemberig egymilliárd adag oltóanyagot csoportosítsunk át a kevésbé fejlett országokba, jövőre pedig el kéne érni a kétmilliárd adagot. A tehetősebb országoknak ugyanis körülbelül ennyivel van több dózisuk, mint amennyire szükségük van.

És eközben még a gyártási kapacitásokat is fejleszteni kell; éppen a múlt héten jelentette be Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök például, hogy francia, amerikai, brit és német befektetők segítségével növelni fogják a helyi gyártások volumenét. De ez mind-mind időbe telik, közben pedig újabb és újabb vírusvariánsok jönnek létre.

Ezek mindegyike ellen védenek a mai oltások?

A jelenlegi védőoltások nagyon okosan és stratégiailag abszolút helyesen a vírusok felszínén található tüskefehérjékre fókuszálnak, ezekhez riasztják az immunrendszert, amely aztán elpusztítja a veszélyes betolakodót. Ezek a tüskefehérjék rendszeresen mutálódnak, ezért is van ennyi variáns a világban. De ezek ellen a ma elérhető oltások egyaránt hatásosak.

Viszont azt is látni kell, hogy az események természetes ritmusa miatt minden eddig megismert mutációt olyan országokban azonosítottunk, ahol még nem történt meg a megfelelő átoltottság. Amikor nagyon sokan lesznek már beoltva – néhányan azonban sosem, ennek okaira utaltam is már , akkor az nyomást fog helyezni a vírusra, hogy próbáljon olyan irányokba alakulni, mellyel képes lesz megkerülni a ma elérhető vakcinákat.

Minden vírus állandó változásban van, a védettséget nem szerzett emberekben variánsok sora keletkezik folyamatosan. A vírus addig fog próbálkozni, azaz ugrándozni egyik emberről a másikra, amíg ki nem találja, hogy miként kerülheti meg azokat az antitesteket, amelyeket éppen a vakcinák hoztak létre. Ebben az értelemben az, hogy az oltások tömeges beadása ennyire lassan folyik, tulajdonképpen az új vírusvariánsok megszületésének hajtóereje is egyben, akármilyen hasznos is mindez rövid távon.

Mennyi idő, míg a vírus megtanulhatja kicselezni az oltásokat?

Minden vírus minden pillanatban mutálódik. Minden egyes alkalommal, amikor egy élő szervezetben szaporodik, a genetikai kódja egy kicsit megváltozik. Csak véletlen és szerencse kérdése, hogy a terjedékenységét és a halálosságát érintő változások mikor következnek be. A következő 12-18 hónapban nagy a valószínűsége, hogy találhatunk majd olyan vírusvariánsokat, amelyeket a mai vakcinákkal már nem fogunk tudni kordában tartani. Azért nincsen HIV-vakcinánk sem például, mert a HIV-vírus felszíne folyamatosan mutálódik, így az oltások nem képesek üzembiztosan „felismerni”.

A megoldást az jelentené, ha nem a vírusok felszínén lévő fehérjékre fókuszálnánk, hanem arra, ami a vírus belsejében van. Vagyis arra a működésmódra, mely által reprodukálja önmagát. Az Enochian BioSciencesnél, amelynek ügyvezető alelnöke vagyok, pontosan ezzel foglalkozunk jelenleg.

Egy zseniális tudósunk, az Amerikában élő török Serhat Gumrukcu azonosította a koronavírusnak azt a részét, ahol képesek lehetünk „visszacselezni őt”. Hepatitis B esetében már alkalmazta ugyanezt az eljárást, az eredmények biztatóak, és úgy hisszük, minden RNS-vírus esetében működhet. Tehát minden olyan esetben, amikor egy vírus a sejtjeinket használja fel ahhoz, hogy szaporodjon. Mert egyes vírusok ugyebár átverik az emberi szervezetet, hogy sokszorosítsák magukat. Ezért is olyan aprók, hiszen nincs meg bennük minden, ami a túlélésükhöz szükséges. Ahhoz kellünk mi is. Most azon dolgozunk, hogy mi verjük át úgy a vírust, hogy azt higgye, szaporodik éppen, miközben valójában megöli azokat a sejteket, amelyekbe beférkőzött. Ezzel pedig önmagát is.

Maga a logika tudományosan ismert már, a maláriára és a HIV-re is léteznek hasonló elven működő preventív szerek, az újdonság az, hogy most koronavírusokra alkalmazzuk ugyanezt. Egészen konkrétan egy olyan, szájon át alkalmazható aeroszol-sprayt fejlesztünk, amely tüneti kezelésre és megelőzésre egyaránt használható lehet. Lényegében ugyanarról az elvről van szó, mint amikor valaki rutinszerűen malária elleni szert kap, mielőtt egy egzotikus országba utazik.

Az influenza ellen is védhet, amin dolgoznak?

Mivel az influenzavírus is RNS-vírus, ugyanez a megközelítés ott is működhet, csak más génszakaszt kell becéloznunk. Hiszen ami egy vírus legbelsejében van, az annyira fontos a szaporodásához, hogy jellemzően nem változik. A globális adatokat nehéz összesíteni, de sokan talán nem is tudják, hogy csak az Egyesült Államokban évente 60-80 ezer ember hal bele az influenzába. Az is egy világjárvány, csak sokkal kevesebbet beszélünk róla. 1919-ig visszavezettük az influenzajárványokat a földön, és a genetikai szekvencia, melyet be akarunk támadni, mindegyikben jelen volt.

A tüdősejtjeink általánosságban 17-18 hónapig élnek. Ha tehát efféle rendszerességgel bejuttatnánk a szervezetünkbe ezt az úgynevezett RNS-eltérítő nanorészecskét, amelyről beszéltem, akkor az ott várna, lesben állva, és amint egy influenzavírus megtámadja a sejtjeinket, rögtön lecsapna rá. Bármiféle mutációjára. Elméletben minden jövőbeli influenzát ki tudnánk védeni teljesen azzal, hogy körülbelül 17 havonta inhalálunk egyet.

És a gyakorlatban mikortól?

Az állatkísérletek folynak, tudományos fórumokon prezentáljuk az eredményeinket, és az engedélyeztetési folyamat is halad a maga útján. Magyarországra is azért érkeztem most, hogy bemutassuk az eddigi eredményeinket és lehetséges befektetőkkel tárgyaljunk, hiszen egy ilyen fejlesztés rendkívül költséges folyamat. És úgy általában is: a humán klinikai vizsgálatokba mindenképpen szeretnénk bevonni Európát, már csak az itteni gyógyszer-engedélyeztetési előírások miatt is.

Eredményesek voltak az itteni tárgyalások?

Történt néhány kézfogás.

Ön egy évtizeden keresztül dolgozott együtt Biden elnök egészségügyi főtanácsadójával, dr. Anthony Faucival...

A mentoromnak tekintem őt, az egyik laboratóriumi részlegét én vezettem, jó barátok vagyunk.

Dr. Fauci pár napja további vizsgálatokat sürgetett a laborszökevény-elmélettel kapcsolatban, hozzátéve, hogy teljesen nem lehetünk biztosak abban, hogy természetes úton jött létre a mostani világjárványt okozó koronavírus-változat. Mit gondol erről?

Biden elnök szintén az átfogó tisztázás pártján áll, de azért azt hozzátenném, hogy a vezető tudósok többsége a természetes eredet felé hajlik, csak éppen semmit nem lehet jelenlegi tudásunk alapján teljességgel kizárni még. Én erről azt gondolom, hogy lesz majd egy pont, amikor feltétlenül tisztáznunk kell e vírus eredetét, mert nagyon sokat tanulhatunk belőle tudományosan. De jelenleg az a legfőbb dolgunk, hogy az egész világot egyesítsük abban, hogy legyőzzük ezt a járványt. A vírus velünk fog maradni, de a lezárásokat okozó világjárványt igenis le tudjuk gyűrni. Az eredet megfejtése ebben a pillanatban nem az elsődleges kihívásunk.

Annyiban azért összefügg a védekezéssel, hogy a laborszökevény-elmélet felveti Kína felelősségét, vagyis világpolitikai feszültségeket okoz – egy olyan helyzetben, amikor éppen hogy globális összefogásra volna szükség.

Szerintem most előre kell tekintenünk. A HIV-vírus genetikáját is tizenöt év alatt értettük meg, de ez nem befolyásolta az erőfeszítéseinket, hogy küzdjünk ellene.

Úgy általánosságban is komoly kihívásnak tűnik a globális populáció átoltása egy olyan világban, ahol nem csak együttműködő, demokratikus rezsimek léteznek…

A legkülönfélébb kormányzati formák együttműködése egészségügyi kérdésekben nem újdonság, sok jó példa van rá nagyon régóta. A HIV, a tbc vagy a malária elleni küzdelem esetében is ez történt és történik, hiszen a célok közösek.

Én azt az álláspontot képviselem, hogy minden országnak segíteni kell a helyi intézkedések meghozatalában, legyen az felkészülés, megelőzés vagy reagálás, és eközben meg kell szervezni a regionális együttműködés fórumait is. A globális szint pedig a regionális tapasztalatok és mechanizmusok összessége. Világjárványok esetén nincsen más út, különösen, ha a jövő járványaira akarunk időben és gyorsan reagálni.

Ha megfigyeljük, mely országok reagáltak a legjobban a mostani járványra, vagy akár korábban a SARS- vagy a MERS-vírusra, mindenhol láthatjuk ezeket a kiépített mechanizmusokat. A riasztórendszereket, a monitorozás technikáit. És itt nem feltétlenül a hi-tech megoldásokra utalok, mindezek közösségi szinten is megoldhatók, különösebb technológiai háttér nélkül is.

Az adatgyűjtés tehát a kulcs?

Önmagában az sem elég még. Ha visszaemlékszik, tavalyelőtt decemberben már mindenki tudta a világon, hogy nagy baj közeleg, de egészen március végéig a legtöbb döntéshozó nem csinált semmit. Pedig ha regionális szinten összehangoltan cselekedett volna mindenki, akkor csírájában elfojthattuk volna ezt a járványt.

Nem volt benne ebben az is, hogy a kormányok legtöbbje addig nem szívesen csorbította a polgárok szabadságjogait (hogy mikor, hova mehetnek, kikkel találkozhatnak, stb.), amíg ez nem vált feltétlenül szükségessé?

Pedig ebben semmi újdonság nincsen. Számos országban nem járhat iskolába az a gyerek, aki nem kapta meg a kötelező gyerekkori védőoltásait. Amikor én Afrikába utazom, nálam kell lennie egy igazolásnak arról, hogy egy sor ritka betegség – például a sárgaláz – ellen beoltottak. Teljes őrület tehát úgy beszélni erről, mintha valami új dolog lenne.

Az ellenérv persze az, hogy egzotikus országokba nem muszáj utazni...

Étterembe vagy moziba sem kötelező menni.

Lehet-e határ? Elképzelhető-e, hogy élelmiszerboltokba is csak védettségi igazolással lehessen belépni?

Ezt majd az egyes országok kormányai egyenként eldöntik. Izrael példájából szerintem sokat tanulhatunk ez ügyben. Ahogy mondani szokás, minden ember szabadságjoga ott végződik, ahol egy másik emberé kezdődik. Sok országban bűncselekménynek számít, ha valaki szándékosan megfertőz egy másik embert HIV-vírussal. Ha belegondol, semmi különbség nincs a kettő között.

A koronavírus relatíve alacsony halálozási aránya miatt sokan úgy vélik, hogy a lezárásokkal többet veszítettünk, mint amennyit nyertünk. Gazdaságilag például biztosan.

Ez a kalkuláció már megtörtént, a világ döntött. És szerintem helyesen. A negatív gazdasági hatások tompításának igénye pedig csak egy újabb érv arra, amiről az imént beszéltem: hogy a legkülönfélébb kormányzati szinteken kell összehangolni az országok járványügyi tudatosságát a jövőben.

Azt kell megérteni, hogy nagy világjárványokból nem százévente van egy. Majdnem lett egy 2009-ben, majdnem lett egy 2017-ben. És egyre nő a valószínűségük a klímaváltozás, a túlnépesedés és az urbanizáció miatt. Egyre több ember él szorosan egymás mellett a városokban, egyre közelebb olyan állatfajokhoz, amelyekkel korábban nem volt kontaktusunk. Elmaradásban vagyunk abban is, hogy feltérképezzük azokat az állati vírusokat, amelyek potenciálisan átterjedhetnek az emberre is akár.

Ez a járvány éppen ezt tanította meg nekünk, hogy egy járvány nem kizárólag egészségügyi kérdés, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (amely egyébként most gyorsan és jól reagált) majd megold valahogy. A kormányoknak, az állampolgároknak, a tudósoknak, a gazdasági élet szereplőinek mind-mind együtt kell működniük a jövőben, hogy kivédjük a következő ilyen veszélyt.

Az Egészségügyi Világszervezet felkérésére készített jelentésünkben is azt találtuk, hogy az a 28 ország reagált a legjobban a járványra, amelynek már 15-20 éve létező, szakterületeken átívelő mechanizmusai voltak a védekezésre, melyeket az állami vezetés legfelsőbb szintjein fogtak össze. Volt olyan ország is, ahol a rendszer készen állt volna, de ideológiai okokból nem csináltak semmit, de ez már politikai kérdés.

És kinek volna a dolga, hogy ezeket a rendszereket segítsen kiépíteni, felfejleszteni vagy naprakészen tartani?

Ez csakis összehangolt, globális munka lehet. A G7-eknek, a G20-aknak, az ENSZ Közgyűlésének fontos a szerepe ebben.

Mennyi idő kell mindehhez?

Egy hónapon belül meglehetne, ha megvan a közös akarat. Ez azért nem agysebészet! A koordináció és a finanszírozás csak döntés kérdése, az utánkövetés pedig úgyis egy folyamat, nem egyik napról a másikra történik. Nem kell, hogy tökéletes legyen, egyetlen globális rendszer sem az. De az „elég jó” már pont elegendő lenne ahhoz, hogy a következő nagy világjárványt megállítsuk.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)



  • Bérelnék
  • Bankszámla