Meghalt az MRI technológia atyja
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Nyolcvanhét éves korában elhunyt Richart R. Ernst kémiai Nobel-díjas svájci tudós, aki 1991-ben a mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia módszertanának kifejlesztésében végzett munkájáért kapta az elismerést – adta hírül az MTI. A tudós még pénteken halt meg, de a családja csak nemrég közölte a hírt a kutató honlapján. Richard Ernst az utóbbi időben szülővárosában, Winterthurban, egy idősotthonban élt.
A Nobel-bizottság megfogalmazása szerint az Ernst által kifejlesztett technológia „a kémia legerőteljesebb műszeres mérési módszere”. A mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia nemcsak a kémia, hanem a fizika, biológia és orvoslás számára is kiemelt jelentőségű.
A Richard Ernst által kifejlesztett módszerek tették lehetővé, hogy az elemző műszerek érzékenysége és felbontása látványosan megnövekedjen.
Kutatásai teremtették meg a mágneses rezonanciatomográf (MRI) alapjait, mellyel a páciensek szövetei és szervei a káros röntgensugarak nélkül vizsgálhatók.
Richard R. Ernst a Zürichi Műszaki Egyetem kémia szakán végzett 1957-ben, majd itt szerzett fizikai kémiából doktorátust 1962-ben. 1963–68 között kutató vegyész volt a kaliforniai Palo Altóban, 1966-ban fedezte fel egy amerikai kutatóval közösen, hogy a néhány atommag analízisére korlátozódó mágneses rezonancia-spektroszkópia (NMR) technika hatása növelhető, ha a hagyományos, lassú pásztázó rádióhullámok helyett rövid, intenzív impulzusokat alkalmaznak. Ez sokféle atommag vizsgálatát tette lehetővé.
Ernst 1968-ban visszatért Svájcba, 1970-ben docens, 1976-ban egyetemi tanár lett Zürichben. Itt olyan technikát dolgozott ki az NMR terén, amely óriásmolekulák nagy felbontású vizsgálatát tette lehetővé. Ezek révén lehetséges lett szerves és szervetlen vegyületek, biológiai makromolekulák háromdimenziós szerkezetét megállapítani, valamint a biológiai molekulák és más anyagok közötti kölcsönhatást vizsgálni.
Számos találmánya és szabadalma is volt.
1991-ben kémiai Nobel-díjat kapott a nagy felbontású mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiai módszertanának kifejlesztéséért.
A Richard Ernst által kifejlesztett NMR-spektroszkópiát megelőzte az NMR (Nuclear Magnetic Resonancy), azaz az atommagok mágneses rezonanciájának felfedezése, amiért Felix Bloch svájci-amerikai és Edward Purcell amerikai fizikus 1952-ben szintén Nobel-díjat kapott.