Még mindig odafönn keringhet az első amerikai holdraszálló egység
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek – hangzott Neil Armstrong elhíresült mondása, amikor a világtörténelemben elsőként 1969-ben a Hold felszínére lépett. Az Apollo-11 pontos leszállási helyét a holdtérképek Statio Tranquillitatis, azaz „Nyugalom bázis” néven jelölik, és még a holdraszálló űrhajósok által hátrahagyott tárgyak is a felszíni képződményekre jellemző külön megjelölést kaptak.
Az viszont csak most derült ki, hogy még mindig a Hold körül keringhet az Apollo-11 holdkompjának felszállóegysége. A Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) egyik kutatója talált bizonyítékokat erre – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő portálon.
A NASA asztronautái, Neil Armstrong és Buzz Aldrin 52 éve landolt a Holdon. Miután több mint 21 órát töltöttek a felszínen, újra felszálltak az Eagle holdkomp részét képező felszállóegységgel. Hamarosan összekapcsolódtak a parancsnoki modullal, amely visszaszállította őket a Földre. Mielőtt visszaindultak, a felszállóegységet kiengedték a világűrbe. A NASA mérnökei azt feltételezték, hogy idővel visszazuhan a Hold felszínére, James Meador szerint azonban ez soha nem történt meg, és még mindig az égitest körül kering.
A szakértő vizsgálatai kezdetekor azt kívánta kideríteni, lehetséges-e megtalálni a felszállóegységet, amelyről azt feltételezte, hogy a Hold felszínén van. Az amerikai űrhivatal (NASA) 2012-ben űrszondát küldött Hold körüli pályára a Grail-projekt keretében, hogy feltérképezze az égitest gravitációs mezejét. Ennek adatai alapján Meador többször is lefuttatta szimulációit, amelyekben figyelembe vette például a Nap vagy más bolygók felől ható gravitációs mezőt, és a Napból érkező sugárzást is. Minden alkalommal arra jutott, hogy a felszállóegység fenntartja egyenletes pályáját.
A kutató elismeri, hogy más tényezők akár a felszállóegység pusztulásához is vezethettek, például megmaradt üzemanyaga ereszkedéskor felrobbanhatott. Ha a NASA úgy döntene, hogy megkeresi, az ehhez szükséges technológia rendelkezésre áll.
Az Apollo-11 küldetésének 50. évfordulóján 2019-ben azt közölték, hogy öt éven belül jöhet az újabb holdra szállás. Az egyre aktívabb magán űrügynökségek viszont könnyen lehet, hogy beelőznek, hisz Elon Musk és riválisa, Jeff Bezos egyre újabb és újabb világra-, sőt világűrre törő tervvel rukkol elő. Úgyhogy talán még mi is megérjük, hogy kiderüljön, létezik-e az a bizonyos Mikulás, amelyről (akiről?) az Apolló-űrprogram egy korábbi résztvevője, Jim Lovell beszélt a houstoni irányítóközpontnak.