21:00, June 14.
Németország 0
Skócia 0

Magyar kutatók javították ki Charles Darwin szexuális szelekciós elméletét

GettyImages-464414903
2021.10.07. 10:14

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem munkatársai a Scientific Reports című nemzetközi multidiszciplináris folyóiratban közöltek tanulmányt arról, hogy a Charles Darwin és Angus Bateman nevéhez kötődő elmélet,

amely szerint a hímek és a nőstények ivarsejtjeinek méretbeli különbsége döntően meghatározza a nemi szerepeket, valós adatokkal csak részben támasztható alá.

A kutatók különféle állatfajok szaporodási viselkedéssel kapcsolatos tulajdonságait elemezték, és megkérdőjelezték az évszázados tankönyvi ismereteket.

Az evolúcióelmélet atyja, Charles Darwin másfél évszázaddal ezelőtt felfedezte, hogy a nemek közötti, illetve a nemeken belüli versengés a természetes szelekció egyik igen fontos formája. E szexuális szelekciónak nevezett folyamatban az azonos nemű állatok azért versengenek, hogy a legjobb vagy a legtöbb párhoz jussanak, a különnemű párok közötti versengés pedig leginkább arról szól, hogy melyik fél mennyi energiát fektessen az utódok felnevelésébe. 

Takarékos állatok

A szexuális szelekció számos szinten zajlik a sejtektől a viselkedésig, de a cél mindig a legjobb minőségű és a legtöbb utód létrehozása a lehető legkisebb energiabefektetéssel. Ezért a szülők igyekeznek minél könnyebben megúszni utódaik gondozását, ami sokszor ahhoz vezet, hogy az egyik szülő, jellemzően a hím, egyáltalán nem gondozza az utódokat.

Angus Bateman angol genetikus Darwin elméletére támaszkodva a múlt század közepén alkotta meg a később kettejükről elnevezett elvet. E szerint az ivarsejtek méretkülönbsége – a hímivarsejtek sokkal kisebbek, mint a petesejt – alapvetően meghatározza a hímekre és a nőstényekre ható szexuális szelekciót.

Mivel a nőstények sok energiát fektetnek a nagy petesejtek létrehozásába, sokkal fontosabb számukra, hogy az utód sikeres legyen, míg a hímek inkább a jobb nőstényekért küzdenek, de az utód gondozásába kevés energiát fektetnek. Ha ez az elmélet igaz, akkor ebből az következik, hogy minél erősebb az anizogámia, azaz 

minél jobban különböznek egymástól méretben a hím- és a női ivarsejtek, annál nagyobb lesz a különbség a nemek között.

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem evolúcióbiológusai arra keresték a választ, hogy ez a rendkívül elegáns és logikus elmélet, amely egyetlen evolúcióbiológiai tankönyvből sem hiányozhat már évtizedek óta, vajon alátámasztható-e az állatfajokkal kapcsolatos valós adatokkal. 

Általában nem így van

A magyar kutatók a legkülönfélébb rendszertani csoportokba tartozó 64 állatfajtól származó viselkedési és életmenetadatokat elemezték, miközben próbáltak kapcsolatot találni az anizogámia, a nemek közötti testméretbeli különbség és az utódgondozás erőssége, illetve a szexuális szelekció intenzitása között. Arra a következtetésre jutottak, hogy az elmélet a valós adatokkal csak részben támasztható alá.

Meglepő módon az adatok elemzése után azt tapasztaltuk, hogy az anizogámia és a szexuális szelekció erőssége között semmiféle összefüggés nincs. Egyedül a szülői gondoskodás mértéke és a szexuális szelekció erőssége között találtunk kapcsolatot, tehát minél inkább jellemző egy fajra, hogy a nőstények gondozzák az utódokat, annál erősebb a hímek között a versengés a nőstényekért, és fordítva 

– mutatott rá Mokos Judit, az egyik ELTE-n működő kutatócsoportban dolgozó fiatal kutató.

A kutatás eredményei alapján a nemek családon belüli munkamegosztásán kívül semmilyen más vizsgált jellegzetesség nem korrelál a szexuális szelekció erősségével. Vajon az ivarsejtek eltérő mérete nem befolyásolja a nemi szerepeket? A helyzet ennél bonyolultabb. A kutatók úgy tartják, hogy az evolúciós régmúltban az anizogámia indította be a szexuális szelekciót, de később egy sor más tényező sokkal erősebben hatott rá. Összességében tehát a vizsgálat nem cáfolta a Darwin–Bateman-paradigmát.

A nemek közötti versengést a fajra ható ökológiai kényszerek is befolyásolják, hiszen bizonyos tényezők kikényszeríthetik a szülői gondoskodást, ami nélkül nem maradnának életben az utódok. De a versengésre ugyanígy hat a hímek és a nőstények eltérő aránya a populációban és számos más tényező is 

– szögezte le Székely Tamás, a kutatás egyik vezetője.

Biztos van olyan élőlény, amelynél az anizogámia a nemi szerepek fontos meghatározója, de általánosságban ez nem így van

– tette hozzá.

 (ELKH)

(Borítókép:  Charles Darwin 1880-ban. Fotó: English Heritage / Heritage Images / Getty Images)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport