A Vénusz sohasem volt élhető hely

További Tech-Tudomány cikkek

Állítólag olyan volt, mint a Föld, csak elszállt az üvegházhatás. Nem így történt.

A Vénusz pár fontos szempontból hasonló a Földhöz: majdnem ugyanakkora a mérete, és majdnem ugyanolyan a felszíni gravitáció. Mint ismert, a hasonlóságok itt véget érnek, a légkör szén-dioxidból van, a felszíni nyomás a földi 92-szerese, az átlaghőmérséklet 464 Celsius-fok, és a hó is ólomból van.

Az emberiség viszont nem szereti a gondolatot, hogy a Földön kívül nincs számára más, legalább picit elviselhető hely, ezért a Vénuszt bolygótestvérünknek tekintjük, és tudományos vélemények szerint a Naprendszer fejlődésének egy korai szakaszában egészen hasonlóak lehettek a viszonyok a két égitesten, így akár óceánok is lehettek a Vénuszon, mielőtt pokollá változott volna.

A legfrissebb eredmények szerint ezt a biztató (vagy fenyegető) történetet el is felejthetjük: a Vénusz ezek szerint sohasem hűlt le eléggé ahhoz, hogy a víz folyékony maradjon a felszínén. A Genfi Egyetem csapata a Nature-ben közölt kutatásában a Naprendszer korai állapotát modellezve jutott erre a következtetésre, és közben megoldott egy paradoxont is.

Se jég, se gőz, se eső

A paradoxon oka, hogy csillagunk, a Nap, fiatalon 30 százalékkal halványabb volt. Ha csak a Napon múlik, a Vénusz ekkor kellemes, tavaszias hely lett volna, a Föld pedig egy fagyott jéggolyó. Ennek azonban ellentmond, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a bolygónk sohasem volt jéggolyó, hanem már a korai időktől folyékony óceánok borították.

Szimuláltuk, hogy milyen volt az éghajlat a Földön és a Vénuszon a fejlődésük kezdetén, több mint négymilliárd évvel ezelőtt, amikor a felszínük még nem szilárdult meg. A magas hőmérséklet miatt, ha volt is víz, csak gőz formájában lehetett jelen, akár egy nagy kuktában

– magyarázza a kutatást vezető Martin Turbet csillagász.

Egy vénuszi vulkán, a Sapas Mons számítógéppel generált képe

Fotó: NASA/JPL

Sok ezer éven keresztül kellett volna hűlnie a Vénusznak ahhoz, hogy a gőz lecsapódjon, és a felhők visszaverjék a Nap sugárzását. A modellek szerint azonban egyáltalán nem ez történt: a felhők csak a bolygó éjszakai oldalán jöttek létre (egy vénuszi nap 243 földi napig tart), így nemcsak a napos oldalt nem árnyékolták, hanem az sötét oldalon erős üvegházhatást okoztak. Így végül sohasem következtek be az esőzések, amelyek évezredek alatt feltölthették volna az óceánokat.

Mindez igazolta egy 2013-as, egyszerűbb modell megállapításait. Az eredmények szerint nemcsak a „Gőz-Vénusz”, de a „Gőz-Föld” is létezhetett. Sőt, ha egy kicsivel erősebben süt a Nap, a Föld is úgy végezte volna, mint a Vénusz.

A két bolygó evolúciójának története ezzel ugyan még nem dőlt el végleg, mert a Vénusz kialakulásáról a bolygóra küldött szondáktól kaphatunk megbízható adatokat, de a modellezés tanulságai így is segítséget jelenthetnek a lakható exobolygók felfedezésében.

(CNN, Nature)