Nem repül többé a kisróka, mert kihalt

Több fajt ugyan megmentettünk, például az óriáspandát, az erszényes ördögöt vagy a szürke farkast, ám két tucat állatot, köztük Amerika legnagyobb harkályfaját, az elefántcsontcsőrű harkályt azonban, úgy tűnik, örökre elvesztettük.

Pedig azt gondolhatnánk, nincsenek veszélyben a harkályfélék, 250 fajuk kopácsol ugyanis szerte a világon. Az elefántcsontcsőrűt viszont 1944 áprilisában látták utoljára Louisiana északkeleti részén, és azóta sem bukkantak nyomára őshonos élőhelyén, az Egyesült Államok délkeleti részén és Kubában. Annak ellenére sem, hogy több évtizede kiterjedten keresik őket. A mutatós madár kihalásához, ahogy legtöbbször lenni szokott, a természetes erdők megfogyatkozása és eltűnése vezetett.

Abbahagyta az éneklést 

Egy kicsi énekesmadár eltűnésének ugyanaz lehetett az oka. A verébalakúak rendjébe tartozó Bachman-hernyófaló már eddig is Amerika legritkább énekesmadarának számított, olyannyira, hogy 1962 óta nem is látták az Egyesült Államokban. 1981-ben dokumentáltak egyet ugyan Kubában, azóta viszont nem történt igazolható megfigyelés az országban.

Nem repül többé a róka sem

A guami repülő róka, másik nevén a kis (15 centiméteres) Marianas gyümölcsdenevér a csendes-óceáni Mikronéziában, azon belül a Marianas-szigetekbeli Guamban élt, egészen addig, amíg a vadászat (igen, a helyiek körében csemegének számított) és az élőhelyváltozás miatt örökre elhagyta a földi faunát. 

Nem volt velünk sokáig. Csak 1931-ben fedezték fel, amint nagyobb és sokkal gyakoribb rokonaival együtt tanyázik. Az utolsó példány egy nőstény volt, amelyet 1967 márciusában figyeltek meg és próbáltak elkapni. De fürgébb volt az embereknél. Állítólag látták egyet a hetvenes években, a megfigyelést azonban nem tudták igazolni és dokumentálni, ezért most végleg lemondtak róla.

Ahhoz ugyanis, hogy kihaltnak nyilvánítsanak egy állatot, az kell, hogy évtizedeken keresztül ne találkozzunk egyetlen egyeddel sem. 

(Borítókép: Marianas gyümölcsdenevér / Shutterstock)