A gyerekek a kütyük ellenére is elvesznek a digitális térben

Közhelynek számít, hogy az utóbbi egy-két évtizedben világra jött gyerekek, fiatalok belecsöppennek és belenőnek az online világba. Talán adottnak vesszük, hogy pont ezért jól el is igazodnak benne, néha talán olyan tudást feltételezünk, amelynek az X- vagy akár az Y-generáció nincs birtokában. A témában léteznek kutatások, amik némiképp árnyalják ezt a képet, sőt, már hazánkban is készült a téma adta kérdéseket feszegető felmérés.

A nemzetközi hálózattal rendelkező, magyar alapítású programozóiskola, a Logiscool készített kutatást a gyerekek digitális írástudásáról. Breuer Anita, az iskola egyik alapítója lapunknak kifejtette, hogy a Z- és az alfa-generáció már kütyükkel a kezében nő fel, de az eredmények arra engednek következtetni, hogy a legtöbb fiatal csak néhány alkalmazást ismer és használ, például a TikTokot, de általában a digitális írástudásukban hiányosságok vannak.

A felméréshez a válaszokat online kérdőívvel vették fel 250 magyar szülőtől, akiknek a gyermekei a 6–14 éves korosztályba tartoznak. A kutatás arra koncentrált, hogyan érzékelik a szülők a gyermekeik digitális írástudását.

A Logiscool a teljesen friss, 2022-es felmérés készítésekor abból az elterjedt és közkeletű feltételezésből indult ki, amit már fejtegettünk: a legújabb generáció tagjai biztosan otthonosan mozognak a virtuális és informatikai világban, hiszen gyakorlottak a digitális eszközök használatában. Az eredmények szerint azonban a szülők ezt pont fordítva élik meg.

Nem csak a neten töltött idő a gond

A felmérés kimutatta, hogy a digitális írástudásra kulcsfontosságú kompetenciaként tekintünk: a szülők 94,4 százaléka szerint fontos a gyermekük jövője szempontjából. Ez az eredmény nagyjából „borítékolható” volt, hiszen alapvetés, hogy a világ a digitalizáció fele halad. Az sem meglepő, hogy szinte az összes háztartásban néznek a gyermekek képernyőt napi rendszerességgel, egyes családokban már akár 1 éves kortól.

Egy korábbi, 2019-es kutatásuk szerint a gyerekek 13,2 százaléka 4 óránál is több időt tölt el a világhálón napi szinten, ráadásul az internethasználat az életkor emelkedésével folyamatosan nő. Az adatok felvétele „önbevallásos” alapon ment, vagyis elképzelhető, hogy a valóság nem pont annyi, amit a kutatás számai mutatnak. Viszont az magabiztosan kijelenthető, hogy a „mai gyerekek” napi szinten órákat töltenek az online világban.

Breuer Anita szerint a koronavírus-járvány miatt a fiatalok neten töltött ideje egész biztosan nem csökkent az elmúlt két évben, de azt gondolja, hogy más jelenti a problémát.

Nem az a baj, ha valaki egy-két órát gép előtt ül, hanem ha azt az időt csak és kizárólag passzív használattal tölti. Pedig a digitális tér a fejlődést és készségfejlesztést is szolgálhatja. Ilyen szempontból a napi 4 óra rettenetesen sok

– fejtette ki.

Hozzátette, hogy a fiatalok mindig is éltek közösségi életet, csak most ennek egy része online zajlik. „Az a fontos, hogy legyen tudatos a használat. Ezt vagy a szülők megtanítják nekik, vagy megtanulhatnák oktatási keretek között” – mondta.

Hiányos a digitális írástudásuk

A Logiscool egy korábbi felmérése szerint a gyerekek általában 8-9 éves korukban megkapják az első okostelefonjukat. Többségük elsősorban játékra (83,2%) és videónézésre (74%), valamivel ritkábban tanulásra (63,6%) vagy kapcsolattartásra (40,4%) használja azt. A tényleges alkotás a digitális térben viszont rendkívül ritka. A tartalom-előállítás a mai fiataloknak csak egytizedére, a programozás pedig csak 2,4 százalékukra jellemző. A digitális írástudás három pillérét jelentő internetes információkutatás, a digitálistartalom-előállítás, valamint az online kommunikáció és internetbiztonság területén is van lemaradásuk.

Egy 2021-es nemzetközi elemzés szerint az alfa-generáció egyes online készségeket magabiztosan elsajátított (például a TikTok használatát, a gyerekek védelmét szolgáló beállítások kijátszását).

Breuer Anita felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális írástudás alatt azt is értjük, hogy valaki digitális tartalmak előállítására képes, és tud programozni.

„Általában a gyerekek nagyon jól használják ezeket az eszközöket, de csak passzívan, nagyon kevesen és keveset alkalmazzák a digitális eszközöket alkotó tevékenységre” – állapította meg.

A szülő sem tud mindent megtanítani

A felméréshez nem a Logiscool-diákok szüleit kérdezték.

Az egész biztos, hogy egy tudatosabb réteg válaszolt nekünk. Azt gondolom, hogy a teljes társadalomra vetítve ezek az adatok nem lennének ilyen magasak. Nem lenne ilyen nagy arányú, 94,4 százalék azoknak a köre, akik felismerik a digitális íráskészség jelentőségét

– mondta Breuer Anita.

Hozzátette: az is lehet, hogy kicsit lelkifurdalást éreznek a szülők, és a válaszokban alábecsülik, hogy mennyi időt tölt átlagosan a gyerekük a neten. Breuer Anitáék viszont azt is látják, hogy sok esetben a szülők kontrollálják a neten töltött időt, főleg a kisebbeknél.

Sokan hiába vannak tisztában a digitális tudás fontosságával, mégsem tudják átadni gyerekeiknek az ehhez szükséges ismereteket. Szükségük van hozzá segítségre, mert jó példát ugyan tudnak mutatni, de nem tudnak minden részletben eleget tenni a digitális kompetencia fejlesztésének.

Tapasztalataik szerint többnyire maguk a szülők sem kapták meg ezt a fajta oktatást, ezért sokszor nem tudják, hol kezdjék az információátadást. Nincs még tudatosság ebben, és a szülők edukálásához sincs széles körben elérhető tananyag.

A passzív használat nem elég

A passzív használat sem baj mindig, mert a gyerekeknek is kell a szórakozás és az élmények. Nagyon sok gyerek a pandémia miatt csak a neten tudott a barátaival kapcsolatot tartani. Breuer Anita szerint viszont szem előtt kell tartani, hogy ha a gyerekek felnőnek, biztosan szükségük lesz a munkájukhoz digitális készségekre. Olyanokra, amiket passzív használattal nem tudnak megtanulni, önállóan nem sajátíthatók el. Már most is szinte minden munkahelyhez kell valamiféle digitális tudás. Például egy tánckoreográfiát is el lehet készíteni szoftverekkel, vagy zenét is lehet velük szerezni.

Nem csak a programozásról szól ez, mert azon keresztül gondolkodásmódot is tanulnak a gyerekeknek: a logikus, analitikus gondolkodást. Ezt pedig minden munkakörben hasznosítani tudja majd. Ehhez azonban kevés a passzív használat

– magyarázta.

Tapasztalataik alapján a fiatalok, ha megtanulnak programozni, akkor jobban értik a matematikát, megtanulnak logikusan gondolkodni, vagy egy iskolai kiselőadást jobban tudnak majd prezentálni. A programozáshoz, az algoritmikus gondolkozáshoz viszont az kell, hogy valaki megtanítsa az alapokat.

Írjanak maguknak saját játékot

Breuer Anita úgy fogalmazott, hogy a digitális tudás, a programozási ismeretek „jó” átadása során sem azt tanítják a gyerekeknek, hogy passzívan digitális tartalmat fogyasszanak, játsszanak, hanem hogy hozzanak létre maguknak például számítógépes játékokat. Játékosan tanulnak komoly dolgokat, így azok sokkal jobban rögzülnek is.

Breuer Anita szavai szerint bármikor el lehet kezdeni a tanulást, de amit valaki gyermekként, játszva tanul meg, az sokkal jobban rögzül, és könnyebben, hamarabb tudja kamatoztatni ezt a tudást. Akár az iskolában is, például javulhatnak a jegyei, és sokkal komplexebb problémákat meg fog tudni oldani.

Ennek az az oka, hogy a programozás egyfajta problémamegoldás: el akarok készíteni valamit, azt darabokra szedem, megoldom, tűröm a kudarcot, mert valószínűleg hiba van benne. Megkeressem, mint egy kincskeresésben, majd megtalálom a megoldást. Ha ezt elsajátítják, akkor kreatívabbak is lesznek 

– fejtette ki.

Ezért úgy véli, hogy a programozás nagyon sok mindenben segít, és nemcsak a felnőtt évekre lesz hatással, hanem már korábban is.

(Borítókép: Hargitay Olivér)