A Szegedi Tudományegyetem kutatói elárulták, mi csökkentheti a hőterhelést

A Szegedi Tudományegyetem városklíma-kutatócsoportja a városi hősziget-intenzitás pontos tér- és időbeli jellegzetességeit vizsgálja, méri, milyen szerepe van a beépítettségnek a folyamat erősödésében, és előrejelzést is nyújt a jelenségről.

Az emberi szervezetet érő hőterhelést fiziológiailag egyenértékű hőmérsékletindex (Physiologically Equivalent Temperature – PET) segítségével számszerűsítik.

A mérőszám egyszerre veszi figyelembe a levegő hőmérsékletét, a szélsebességet, a légnedvesség mértékét és a napsugárzásból érkező energia mennyiségét, mivel ez a négy tényező együttesen befolyásolja a hőérzetet,

Mint írják, ha a szervezetet nagyon nagy hőstressz éri, még egészséges ember esetén is hamar felborulhat a hőháztartás, ami komoly egészségügyi következményekkel is járhat, például hőgutával. Arra érzékeny embereknél, például kisgyermekek, idősek, szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők esetén ez még kritikusabb.

Jelentős a különbség

A szegedi kutatók a 2010-es évektől kezdve folyamatosan és átfogóan gyűjtik az adatokat arról, milyen mozaikos tud lenni egy település hőstressztérképe. Ott, ahol nincs zöldfelület, akár 10-15 fokkal is magasabb lehet a hőterhelés PET-index-értéke a nyári kánikulában, a felszín hőmérsékletében pedig még ennél is nagyobb lehet a különbség.

Ráadásul az épületek, burkolt felületek által nappal „begyűjtött” energia éjjel hőként kisugárzódik, így a belvárosokban nincs meg a tehermentesítés sem a környezet, sem az emberi szervezet számára, amíg egy külvárosi, zöldebb területen enyhülést jelent az éjszaka.

és olyan közterületeket alakítsanak ki, amelyek minél hatékonyabban képesek mérsékelni a hőstresszt. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a zöld- és a vízfelület: előbbi – főleg a fák – árnyékolással, utóbbi párologtatás révén tudja jelentősen javítani a mikroklímát – zárta közleményét az SZTE.