Ha elköltözünk a Marsra, honnan viszünk oda oxigént? Persze hogy innen

Elsősorban mit érdemes tudni az ön munkásságáról, és mik a legújabb projektek, amikben részt vesz?

Olyan projektekben dolgozom, amik segítik az emberek kreativitásának fejlődését a fenntarthatóság terén a tervezésben és a kivitelezésben. Ezáltal megismerik, hogy mekkora a környezetre gyakorolt hatásuk a cselekedeteiknek, amikor egy komplex terméket legyártanak. A gazdaság minden területe magával hordozza a hulladék termelődését, a mérgező anyagok kibocsátását, viszont ezek már jó előre láthatók a tervezés folyamatában. Dizájnerként az a feladatom, hogy más dizájnereknek is segítsek megismerni a saját döntéseik utóhatásait. Több országban is részt vettem oktatási programok kialakításában, amelyek segítik a fiataloknak megérteni, hogy miképp tudnak változást előidézni, bármilyen rossz is legyen a helyzet. Kiemelten fontosnak tartom, hogy az emberek megértsék, miként is működik valójában a környezet, a természet, mert ez tud segíteni abban, hogy javulást idézzünk elő. Az elmúlt években sokat dolgoztam a világ vezető cégeivel, és megdöbbentő volt, hogy mekkora hézag van a tudásukban ezen a téren. Bármennyire is szeretek egyénekkel foglalkozni, és őket oktatni, változást nem tudunk elérni, ha a cégek nem látják be a saját felelősségüket ebben a történetben.

A változás kezdődhet nagyban is

Mire gondol pontosan?

Kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás esete. Nekem is be kellett látnom, hogy az egyéni döntések ugyanannyira fontosak, mint a kollektív cselekedetek. Egyik sem működik a másik nélkül. Minél többet beszélek a cégekkel a klímaváltozásról, a műanyag hulladék felgyülemléséről és hasonló problémákról, annál jobban kezdem érteni, hogy a legnagyobb félreértés az alapvető fogalmakban rejlik, mint a zéró szén-dioxid-kibocsátás vagy zéró hulladéktermelődés.

Még azoknak a szakembereknek, akik ezeken a területeken dolgoznak, is nehéz naprakésznek maradniuk a folyton megújuló terminológia mellett, épp ezért dolgozom most azon, hogy segítsek a cégeknek megérteni, milyen hatással vannak a környezetre, és miként tudnak változtatni. A vezető márkák közül több sem érti ezeket a dolgokat, és nagyon minimális erőfeszítést tesz azért, hogy változtasson rajta. Eközben egyre sürgetőbb volna lépéseket tenni, hisz a cégeken belül sok ember érzi fontosnak, hogy reagáljon a klímaváltozásra, miközben a vállalat nem, ami belső konfliktust okoz. De végeredményben a cégek is rákényszerülnek, hogy új megoldásokban gondolkodjanak, tekintve, hogy az erőforrások egyre jobban fogynak. Egy generációs váltás kapujában állunk a klímaváltozástól hajtva, épp ezért arra törekszünk, hogy a vállalatoknak minél hamarabb segítsünk elsajátítani azokat a készségeket, amelyek a fenntarthatósághoz szükségesek.

Mik a leggyakoribb félreértések és hiányosságok az emberek és a cégek tudásában a fenntarthatósággal kapcsolatban?

Az egyik legnagyobb probléma az újrahasznosítás. Ez egy kétélű fegyver. Az elképzelés, miszerint szelektíven gyűjtjük a hulladékot, majd azt újrahasznosítva ismét vissza tudjuk forgatni a gazdaságba, remek, de ebben a formában nem működik. Minden anyagnak más az újrahasznosítási költsége. A fémek a legegyszerűbbek. Könnyen újrahasznosíthatók, mágnesezéssel különválaszthatók. A papír is egy egyszerűbb eset. Lebontjuk, majd újra összeállítjuk, de ez nem működik a végtelenségig, mivel a rostok elkezdenek vékonyodni, és néhány alkalom után teljesen elhasználódnak. Az igazán nagy probléma az organikus és a műanyag hulladékban rejlik. Az organikus hulladékok esetében az országok vagy szemétégetőket vagy szemétlerakó helyeket alkalmaznak. Az ilyen típusú hulladék, mint az almacsutka vagy a maradék sajt a lebomlás közben metángázt szabadít fel, amely a légtérbe jutva felerősíti az üvegházhatást. Ugyanakkor a metán jelentős energiaforrásként is tud szolgálni. Az újrahasznosítás alapja az újrafelhasználása azoknak az anyagoknak, amelyek értékesek, és jelenleg a leginkább elpazarolt ilyen típusú forrás az organikus hulladékban rejlik.

A ma megoldásai a holnap problémái

Mi a helyzet a műanyaggal?

Amikor először létrehozták az újrahasznosítási eljárásokat a műanyagokra, akkor azokat maguk a műanyaggal foglalkozó cégek dolgozták ki, viszont akkoriban még az összetételt tekintve jóval kevésbé komplex műanyagokról beszéltünk. Ez a rendszer mára elavult és nem költséghatékony. A világban fellelhető műanyagnak csupán a kilenc százaléka kerül újrahasznosításra, miközben az elmúlt tizenöt évben gyártottuk le a világ műanyag hulladékának a javát. A valódi megoldás nem csupán az újrahasznosításban rejlik, hanem a termelés csökkentésében,

Hiszen ha valamit csupán egyszer használunk, majd utána szeretnénk újrahasznosítani, ahhoz is vissza kell nyúlni a természetbe erőforrásokért, hogy azt az eldobható terméket újra használatba tudjuk hozni. Tulajdonképpen az eldobhatóság társadalomba való beépítése okozza a javát a légszennyezésnek, a klímaváltozásnak és a környezet pusztulásának. Szóval amikor fenntarthatóságról beszélünk, nem elég azt mondani, hogy én szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és az jó. Azon kell változtatni, hogy mit veszünk, kerülni az egyszer használatos termékek vásárlását, ami borzasztóan nehéz, hiszen a rendszer, amiben élünk, eláraszt minket velük.

Vannak megoldások erre a helyzetre?

Az egyik nagy félreértés az elképzelés a hulladékról és az újrahasznosításról, a másik pedig, hogy erre léteznek egyszerű megoldások. A helyzet az, hogy soha nem kellett még korábban szembenéznünk semmi hasonlóval, hiszen ezek ember gyártotta problémák. Ha akad egy probléma, mint az, hogy nincs elég élelem, akkor a tudósok összeülnek, kifejlesztenek egy újfajta gabonát vagy szintetikus műtrágyát, és ezzel megoldják a helyzet nagy részét. De ezáltal gyártunk magunknak új problémát, hisz a szintetikus műtrágya jelentősen hozzáad a klímaváltozás jelenségéhez. A környezetre gyakorolt hatások többsége a szintetikus anyagfelhasználásból ered. A történet szépsége, hogy a problémák java, amivel ma szembe kell néznünk, a múlt legnagyobb ötleteiből fakadnak, amik az akkori problémákat oldották meg. Ez az, amit látnunk kell, hogy

Épp ezért van szükségünk rendszerszintű gondolkodásra, megérteni az okok és okozatok közötti összefüggéseket, az általunk okozott hatásokat, a környezetet és a természetet. Hiába vagyunk mi is a természet része, mégsem próbáljuk megérteni, és lemodellezni azt a jól működő rendszert, amit évmilliók alatt fejlesztett ki, hiszen a természet nem termel hulladékot, mindennek megvan a maga szerepe, minden része a körforgásnak, és minden értéket ad ehhez a rendszerhez. Innen ered a társadalmi körforgás elképzelése, hogy miként termeljük meg a számunkra szükséges eszközöket úgy, hogy közben ne romboljuk a saját rendszerünket, hanem továbbfejlesszük azt.

Egy jó sör mindig megoldás

Melyek azok a legfrissebb ötletek, amelyekkel az elmúlt pár évben találkozott, és amik előrébb juttathatják a társadalmat ezekben a kérdésekben?

Az egyik legérdekesebb a ruhaiparban használt cérna újrahasznosítása. A cérna egy bizonyos hőfokon szétbomlik. Amikor egy ruhát visszahoznak, azt beteszik egy speciális szárítóba, ahol az anyag szétbomlik, majd újra össze tudják állítani, hogy más formában hasznosítható legyen. Remek fejlesztés, mert a textilipar az egyik legsokoldalúbb anyagfelhasználású terület, ahol egyszerre alkalmaznak természetes és szintetikus alapanyagokat is. Az ilyen innovációk tudják a vezető cégeket is abba az irányba tolni, hogy van lehetőség változtatni. Másik izgalmas újítás egy skót sörmárkánál bukkant fel, ahol a helyi pékségek kidobásra szánt kenyerét használták fel alapanyagnak. Ezt hívják ipari szimbiózisnak, ahol a cégek egymást segítve fejlődnek és alakítanak ki belső körforgást, ahelyett, hogy más iparágak nyersanyagaira szorulnának. Remek látni a kisebb vállalatok és start-up cégek innovációit, és nagyon várom már, mikor a multimilliárd dolláros márkák is elkezdik átvenni ezeket. Szeretném látni, mikor egy nagyvállalat végre képes lesz teljesen átállni a fenntarthatóságra, és nem csupán az egyértelmű problémák megoldásába fektet energiát, hanem azokba is, amik elsőre nem szúrnak szemet.

Miként tud a művészet és a média részt vállalni ebben a fejlődésben?

A kultúrának erős szerepe van a változás megteremtésében. A figyelemfelkeltés, a provokatív megoldások, a kritikus kommunikáció megindítása, ezek sokszor a művészetekből fakadnak, hisz rengeteg dolog, amire ma úgy tekintünk, mint gyönyörű és kiemelkedő alkotások, a saját korukban gyakorta provokatívak és kihívók voltak. A művészek éppúgy kiállnak ezek mellett a dolgok mellet, mint a klímamozgalom kreatívjai. A reklámcégek kreatív szakemberei, akik a hirdetésekért, a csomagolásokért, a marketingért felelősek, is képesek kiállni a véleményük mellett, amikor nem hajlandók olyan cégeknek reklámokat gyártani, akiket nem érdekel, hogy mekkora légszennyezést okoznak. Egyre erősebben jelenik meg egy etikai és morális vonal a kreatív iparon belül is. Ha pedig egy olyan embert látunk kiállni a klímaváltozás ügye mellett, akire mi magunk is felnézünk, akkor nagyobb eséllyel fogunk mi is másképp cselekedni. Sokszor az emberek csupán azért nem tesznek semmit a fenntarthatóságért, mert nem úgy látják magukat és az őket körülvevő közeget, mint ahol ez fontos lenne. Az ilyen sztereotípiák vezetnek a mi és ők szituációhoz, ami nagyon kontraproduktív.

Ez a gazdaságban is visszaköszön?

Hasonló ez a termékfejlesztésnél is, hisz amikor egy új terméket akarunk bevezetni a piacra, akkor azt nézzük, hogy mitől lesz sikeres, mitől lesz kívánatos, egyedi, szexi, eladható, költséghatékony, egyszerű, de mikor a fenntarthatóságra kerül a sor, akkor sokszor úgy érezzük, hogy nem fér bele a helyesen cselekedni, meg jó döntést hozni dolog a sikerbe. Pedig a termékfejlesztés rengeteg lehetőséget nyújt, és ez az a pont, ahol a kultúra bejön a képbe, mivel egy kulturális változásra is szükség van, hogy a fenntarthatóság fontossá váljon az embereknek.

Nem ismerem a jövőt, de egy dolgot azért tudok. A holnap a ma döntéseiből épül fel. Ezek egyszerre az egyén, a kormányzat és társadalom egészének döntései. Már nem arról szól a környezetvédelem, hogy ettől valaki hippi lesz, vagy zöld párti, ez a túlélésről szól. Az, hogy ma emberként ezen a bolygón élhetünk, egy komplex rendszer eredménye, voltaképp egy csoda. Ez a tökéletes hely a számunkra, nincs még egy ilyen bolygó az ismert univerzumban, és mondhatjuk azt, hogy majd elmegyünk a Marsra, ha tönkremegy minden, de honnan viszünk oda oxigént? Persze hogy innen.

Ez a szerkesztőségi anyag a Brain Bar támogatásával jött létre.

(Borítókép: Leyla Acaroglu. Fotó: James Duncan Davidson)