Sara Polak: A gépek nem képesek öntudatra ébredni, az ember a veszélyes

Mely kiemelt szakterületekkel foglalkozik most, és mit lehet tudni a legfrissebb projektekről?

Elsősorban a mesterséges intelligenciával foglalkozom. Rengeteg időt töltöttem az M.I. népszerűsítésével, oktatásával, célzott projekteket indítottam, hogy az átlagember számára is érthetővé tegyük ezt a területet. Az elmúlt években főként a technológia civilizációra és annak fejlődésére gyakorolt hatásaival foglalkoztam. Egy egyetemi csoporttal pár hónapja indítottunk egy friss kutatást, amelyben Platón államát modellezzük virtuális valóságban, ezt használjuk tesztként a civilizáció anatómiájának feltérképezésére. Az az elképzelésünk, hogy a klasszikus értelembe vett nemzetállamok hanyatlófélben vannak, az új társadalmi berendezkedés pedig a metaverzum és a felhőtársadalom felé halad, szóval szeretnénk megérteni ennek a rendszernek a működését.

Milyen téves elképzelések párosulnak leggyakrabban a mesterséges intelligencia fogalmával?

A legnagyobb félreértés magával a fogalommal van. A valóságban a mesterséges intelligencia nagy mennyiségű adat feldolgozására szolgál, mely által új megközelítéseket kaphatunk. Sajnos az emberekben sokszor kialakul az a kép, hogy ez a rendszer öntudatra ébred, Terminátorrá vagy Skynetté változik, és olyan dolgokat csinál, amire alapvetően amúgy nem képes. Az egyik legfontosabb dolog, amit az embereknek meg kell érteniük, hogy

nagyon szűk és specifikált az a terület, amin dolgoznak, legyen szó időjárás-előrejelzésről, vagy arról, hogy ajánlatokat tesz nekünk, hogy mit nézzünk Netflixen. Ezeknek semmi köze az öntudathoz.

Lehet vele pénzt keresni

Ezek alapján akkor a mesterséges intelligencia teljesen veszélytelen?

A veszélyfaktor maga az ember. Az ember képes pusztítani egy tollal és egy papírlappal is. Bármilyen technológia került is az ember kezébe, mindig volt valaki, aki megtalálta a pusztítás módját. A mesterséges intelligenciát fel tudják használni katonai célokra, drónok vezérlésére, automatikus célzórendszerekhez, ha pedig az algoritmus hibás, akkor civil áldozatok is lehetnek. Önmagától a rendszer nem képes sötét, ellenséges döntések meghozatalára, nincs ilyen fajta képessége, a felelősség az emberé.

Melyek a mesterséges intelligencia mindennapi felhasználási területei?

Rengetegszer használnak mesterséges intelligenciát olyan területeken, ahol pénzt lehet vele keresni. De ilyenek a közösségimédia-felületek, a Netflixen feldobott tartalmi javaslatok, az internetes boltok ajánlatai, a kreatívipar automata képgenerátorai, a fordítók, a szótárak, a keresőmotorok, a tőzsdeszektorok és az e-mail-rendszerek. Ezek azok a területek, ahol a cégek a mesterséges intelligenciával könnyedén tudnak pénzt keresni.

Ahol kimondottan örülnék, ha többet és jobban tudnánk használni a mesterséges intelligenciát, az az oktatás és az egészségügy. Oktatásban igazán hasznos lenne, hogy feltérképezzük a diákokban rejlő tehetséget, és ezáltal továbbtanulási javaslatokat tegyünk nekik. Az egészségügyben helyettesíthetnénk a bürokratikus rendszert, automatizálhatnánk a folyamatokat, és akár személyre szabott megoldásokat is találhatnánk. A technológia és a lehetőség adott, de a mesterséges intelligencia és a biometrikus adatok terén ezt nagyon megnehezítik az Európai Unióban közelgő korlátozások.

Felhőközpontú civilizáció

A világ mely országai fektetik a legtöbbet és a legkevesebbet a mesterséges intelligencia fejlesztésébe és felhasználásába?

Azt látom, hogy az országok nincsenek abban a helyzetben, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésébe fektessenek komolyabban, de még lépést sem tudnak tartani vele. A mesterséges intelligencia fejlesztésének felelőssége magáncégek kezében van. Egyfelől kvázi monopolhelyzetben vannak az olyan vállalatok, mint a Google és a Facebook, náluk hatalmas mennyiségű adat van, és ezzel világszinten dolgoznak. Másrészről ott van a start-up-szektor, ahol különféle problémák újfajta megoldásain törik a fejüket. Ugyan nem mindegyikük működőképes, de foglalkoznak oktatási és egészségügyi rendszerekkel is.

Ezeket a rendszereket már sokkal bonyolultabb a geopolitikai régiókban elterjeszteni. A legnagyobb sikerek otthonául az USA szolgál, de érdekes fejlesztéseken dolgoznak Kanadában is, Izraelben hatalmasak a mesterségesintelligencia-beruházások, és nem feledkezhetünk meg Ázsiáról sem. Amire érdemes még odafigyelni, az Afrika. Ott jelenleg jelentős technológiai ugrások zajlanak. Mivel kevés a felügyelő állami szerv, s ezáltal kevés a szabályozás is, így a szintlépések sokkal nagyobb mértékben valósulnak meg.

Visszakanyarodva a technológiai fejlődéshez: mióta tart a felhőtársadalom kiépülése, melyek az előnyei és a hátrányai?

A felhőtársadalom kiépülése akkor kezdődött, mikor az internetet feltalálták. Az internet talán a legerősebb, központosítatlan technológiai eszköz, amit valaha létrehoztak. Ez egyszerre megengedi, hogy globális szinten kommunikáljunk, valamint megengedi, hogy létrehozzunk egy teljesen új, felhőközpontú civilizációt. Ez olyan innováció, ami az internet köré épül a metaverzumban, de nem azt kell jelentse, hogy mindenki felteszi a saját kis headsetjét, és innentől a metaverzumban él. A felhőtársadalom nem ez. Ez tulajdonképpen a háromdimenziós internet, ahol egyszerre van egy igazán erős kötődésed a mindennapi, valós életedhez, miközben ki tudod használni a technológiai fejlesztésekből és a globális kommunikációból származó lehetőségeket.

Eddig az államoknak megvolt a saját hatáskörük a gazdaság, az oktatás, az egészségügy és az ehhez hasonló területeken, ám a kriptovaluták elterjedésével már egyre inkább abba az irányba sodródunk, hogy a metaverzumon, a felhőtársadalmon keresztül mindenki hozzáférjen a globális erőforrásokhoz – minden téren. Ez nem olyan, mint a Mátrixban vagy az Eredet című filmben, hogy az ember beköti magát egy gépbe, és onnantól a felhőben él. A felhő csupán médium, eszköz, hogy egy olyan központosítatlan életet élhessünk, ahol nem a földrajzi közegünk határozza meg azt, hogy milyen erőforrásokhoz tudunk hozzájutni.

A szabad választás lehetősége

Mit gondol, elérhető ez a globális felhőtársadalom anélkül, hogy a nemzetállamok kulturális szuverenitása sérüljön?

Minden tradíció egyszer innováció volt. A nemzetállamok – funkciójukat tekintve – a tradíciókat a kezdetektől önazonosítási és közösségformálási erőként használták. Ha van egy zászlónk, egy címerünk, egy himnuszunk, szimbólumaink és szokásaink, azt az államok arra használták, hogy az embereknek valahova tartozást és identitást adjanak. Ami azonban fontos, az a szabad döntés, a szabad hozzáférés az ismeretekhez.

Friss kutatások kimutatták, hogy az elmúlt években egyre fontosabbá válik az identitás, az anyanyelv szeretete. Én cseh vagyok, szeretem a cseh kultúrát, a cseh szokásokat, nem szűnök meg csehnek lenni attól, hogy a gyermekeimet abba az oktatási és egészségügyi rendszerbe szeretném vinni, ami számukra a legjobban megfelel. A szabad választás lehetősége nem jelenti azt, hogy el kell dobni a valahová tartozást. A technológia nem veszi el az identitást, csupán új lehetőségeket nyit meg előttünk.

Ez a szerkesztőségi anyag a Brain Bar támogatásával jött létre.