Kétmillió éves DNS-re bukkantak a tudósok

A tudósok talajmintákból vontak ki úgynevezett környezeti DNS-t (environmental, vagyis eDNS) olyan anyagokból, amelyeket az élő szervezetek a környezetükben hullatnak el, ilyen a szőrük, az ürülékük vagy a lebomló tetemük. Az ősi DNS tanulmányozása nagy kihívást jelenthet, mert az idők során az örökítőanyag lebomlik, és csak apró töredékek maradnak a tudósoknak.

Eske Willerslev, a Cambridge-i Egyetem genetikusa elmondta:

A Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányukban a tudósok különböző fajok DNS-ével vetették össze az ősi töredékek genetikai anyagát, hogy hasonlóságokra leljenek. A minták a Peaey-földön, Grönland legészakibb csücskén található Kap Kobenhavn nevű kőzetformáció üledékéből származnak – adta hírül az MTI.

A terület ma sarkvidéki sivatag, évmilliókkal ezelőtt azonban intenzív klímaváltozás ment végbe a térségben, a hőmérséklet jelentősen megemelkedett – mondta a professzor.

A hideg környezet segített megőrizni az eDNS apró töredékeit

Valószínű, hogy az üledék több tízezer éven át halmozódott, míg az éghajlat hűlésével örökké fagyott talaj, vagyis permafroszt nem vált belőle. A hideg környezet segített megőrizni az eDNS apró töredékeit, míg 2006-ban a tudósok el nem kezdték a mintavételi fúrásokat.

A meleg időszakban, amikor a régió átlaghőmérséklete 11-19 Celsius-fokkal magasabb volt a mainál, szokatlanul sokféle növény és állat népesítette be. A DNS-töredékek tanúsága szerint északi-sarkvidéki növények – nyírfák, fűzfák – éltek együtt melegebb éghajlatot kedvelő fenyőkkel és cédrusokkal.

Eddig mindössze ganajtúró bogár és nyúl maradványa volt az állati élet jele a térségben. Nagy meglepetés volt, hogy a régen kihalt masztodon DNS-ét is megtalálták. A mamut és az elefánt keverékének tűnő ősi emlős sok kövülete került elő Észak-Amerika mérsékelt égövi erdőiből, „ami egy óceánnal arrébb és sokkal délebbre van” – magyarázta Willerslev.