Mindenkit fenyeget a banán sötét és sikeres jövője

A világ mezőgazdasága által termelt termékek közül a banán rendelkezik a legkisebb genetikai változatossággal. A piacon legelterjedtebb és legkeresettebb fajta a Cavendish csemegebanán, ami miatt a banántermesztés strukturálisan leginkább egy csúcsán egyensúlyozó piramisra hasonlít. A monokultúrában termesztett Cavendisht leginkább a gombafertőzések és mutációk fenyegetik, a kereskedelemben nagy mennyiségben forgó gyümölcsök közül a leginkább veszélyeztetett. De hogyan vált a banán a világ legtökéletesebb gyümölcsévé?

A banán mint növény lényegében önklónozó gépezet, amely sarjnövények formájában növeszti maga mellett a másolatait. A korai gazdálkodóknak nagyon könnyű dolguk volt a nekik tetsző gyümölcsű növények szaporításával, csak a sarjak átültetésével kellett segíteni a másolás folyamatát. Ez ahhoz vezetett, hogy a kedvelt fajták könnyen és gyorsan terjedtek.

A múlt század első felére a világ megtalálta a tökéletes banánt a Gros Michel nevű fajtában. A Gros Michel szép és jó volt, tekintélyes termést hozott, amit jól lehetett szállítani Európáig, mert vastag héja miatt 

Nem utolsósorban földrajzilag kiterjedt területen és éghajlati viszonyok között lehetett jól termeszteni úgy, hogy közben a gyümölcsök teljesen egyformák voltak. Az aszexuális szaporítás segítségével a XX. század elejére a banán vált az első globálisan uniform termékké, jóval a tömeggyártott autók és gyorséttermi hamburgerek megjelenése előtt. Megszoktuk, hogy a körte kemény lehet, a mandarin tele lehet maggal, de a banán, az mindig puha és édes.

A rossz osztag

Az aszexuális szaporodás nagy előnye, hogy a szülő a génjeinek 100 százalékát örökíti, míg a szexuális szaporodás során a szülők örökítőanyaga 50-50 százalékban adódik át. Utóbbi esetben egyfajta genetikai lottóhúzás történik, amelyben különböző előnyös vagy előnytelen tulajdonságok kerülnek kisorsolásra az utódok között. A sorsolásból következő változatosság komoly evolúciós előnyt jelenthet például egy olyan ragadozó ellen, aki csak egy adott színű egyedre vadászik, de ennél is nagyobb előnyt jelent a betegségekkel szembeni ellenállóság terén, ahogy azt a banántermesztők is viszonylag hamar megtapasztalhatták.

A természetben az igazi főnökök nem annyira a ragadozók, mint a gombák, baktériumok és kártevő rovarok. Egyik vonásuk, hogy gyorsan szaporodnak és pusztulnak, generációik sűrűn váltják egymást, szaporodhatnak szexuálisan és aszexuálisan is, de mutációk útján akkor is gyorsan változnak (ezt a legutóbbi világjárvány során mi, emberek is megtanultuk).

A változatlan genetikai felépítés védtelenné tette a Gros Michelt a változó növényi betegségekkel szemben, ezzel

A banánfajta a Panama-kór és a sigatoka gomba terjedésének hatására az ötvenes években teljesen kiveszett, és átadta a helyét az ellenállóbb és picivel kevésbé banánízű Cavendish fajtáknak, de ez csak átmeneti megoldást jelentett. A szexuális szaporodásra képtelen Cavendish elterjedése új terepet jelent a betegségeknek. 1965 óta ismert, hogy a Panama-kór 4-es változata ezt a fajt is támadja. 2011-ben egy másik veszélyes gombát, az 1-es faj egy új mutációját fedezték fel Indiában. Mindez hosszú távon az általunk ismert kortárs banán biztos végét jelenti.

A banán utáni világ

Ahogy az ötvenes évek végén a Gros Michel helyét a Cavendish, úgy a Cavendish helyét is egy újabb banánklón fogja átvenni. Lehet, hogy az ausztrál tudósok által kutatott ellenálló, génmódosított Cavendish lesz a következő generáció, de lehet, hogy a Japánban kifejlesztett, vékony héjú Gros Michel, amely hámozás nélkül fogyasztható, vagy a Thaiföldön ismert 40-50 kiskerti változat közül a pici piros lesz a nyerő.

Mindez jó alkalom arra, hogy szembenézzünk a genetikai sokszínűség és a mezőgazdaság között húzódó ellentmondással. 

Az elvetett gabonának egyszerre kell kicsíráznia, hogy egyszerre lehessen learatni. A zöldségeknél és gyümölcsöknél a megfelelő minőségű termésen múlik, hogy eladható valami, vagy nem mehet a levesbe sem. A ma termesztett haszonnövények túlnyomó többsége szexuális úton szaporodik, és nem túlzás, hogy az információs korszak egyre kifinomultabb mezőgazdasága ezeket a növényeket személyesen ismeri: genetikai felépítésüket, pontos helyüket, a termőtalaj összetételét, a fény hőmérsékletét és a vízellátást is beleértve. 

Ha ez nem lenne elég, a piac ízlésének megfelelő uniformizáláshoz ennél is tovább mehetnek, és génmanipulációval apomixisre, vagyis arra vehetik rá a növényt, hogy aszexuális úton termékeny magokat hozzon létre. Így gyakrabban ismétlődhet meg a Gros Michel története, amely úgy intő példa, hogy közben Malajziától kezdve Ecuadoron át Kubáig korszakos gazdasági sikertörténet.

(Atlas Obscura, Wikipedia, World Sensorium)