Mémezésben a szuperintelligens gépek sem érik utol az embert

2023-ban, a kép- és szöveggenerátorok korának hajnalán úgy tűnik, hogy hétről hétre közelebb kerülünk a szingularitáshoz, a fejlődésnek ahhoz a pontjához, amikor a mesterséges intelligencia önmagát fejlesztve túlszárnyalja az embert, aki a cuki delfineket is beleértve a sokadik legintelligensebb fajjá sorolódik vissza a Földön. Ha ez bekövetkezik, és nem olyan jól sül el, mint szeretnénk, a Delaware-i Egyetem munkatársa, Ishaani Priyadarshini disszertációja szerint az emberiségnek még marad egy ütőkártyája: a humor.

Móricka és a Terminátor bemennek a kocsmába

Köznapi értelemben a mémek a nagyközönség által termelt tréfás képek, animációk és karikatúrák, az internet korának viccei. Tágabb értelemben mémnek tekinthető bármi, amit az emberek egymásnak küldözgetnek, akkor is, ha nem vicces, legyen az pletyka, városi legenda vagy dezinformáció. Ezzel egészen közel kerültünk Richard Dawkins eredeti definíciójához, amely szerint bármilyen lemásolt/utánzott információ (például egy fordítva hordott baseballsapka) mém, mivel az információk is úgy működnek, mint a biológiában a gének: ha hasznosak a szervezetnek, lemásolódnak, és továbbörökítődnek, de ha nem, elbuknak a saját mini evolúciós harcukban.

A nagy ívű gondolatot lezárva: a szuperintelligens gépek nem értik a mémeket, ezért ezek Priyadarshini szerint hosszú távon megmaradnak emberi belügynek.

Priyadarshini kiberbiztonság felől érkezett a mesterséges intelligenciához. Pályafutása során látta, hogy az internetes tartalom legalább 50 százalékát robotok állítják elő. A kutatónő számára ebből az következett, hogy ha egy picit öntudatra ébred a gép, az katasztrofális következményekkel járhat.

Amitől fáj az agy

Kiberbiztonsági szempontból döntő mini-Turing-teszt lehet, hogy a gépekkel ellentétben az emberek értik a humort. Igaz, az OpenAI nemrég bemutatott nyelvi intelligenciája, a GPT-4 már képes leírni, hogy mitől tréfás az, ha egy mai telefonhoz régi, soros adatkábelhez hasonló USB-kábelt csatlakoztatunk. 

Azt a GIF-et azonban a GPT-4 sem tudná értelmezni, amin Austin Powers egy elektromos kocsival próbál megfordulni egy folyosón, és a jelenetre egy konténerhajó képe van rámásolva. A helyzet ugyanis az, hogy 

Jelen esetben például egy vígjáték komikus szituációját szintetizálják egy napi hírrel, amelyben egy hajó elakadt a Szuezi-csatornán, megakasztva a teljes globális kereskedelmet. Ez ráadásul egy kifejezetten egyszerű burleszkpélda, a humor nagyon gyakran épít a kétértelműségre, vagyis komoly tartalékok vannak benne kifinomultság terén.

Ha sikerülne mégis olyan rendszert építeni, ami a képre írott szöveget dekódolva összeveti a popkulturális utalásokkal és mindennel, már csak egy probléma van: az emberek folyamatosan termelik az egymásra hivatkozó mémeket milliónyi permutációban. A szakember szerint ebben egyszerűen utolérhetetlenek vagyunk.

Az igazi kihívás a különböző humorfajták azonosítása ezekben a mondatokban és videókban. A humorról csak általánosságban beszélünk, de közben van sötét humor, szellemes humor, száraz humor. Pszichológiai magyarázata van annak, hogy valami miért humoros. Azt sem tudjuk például, hogy mi a humorérzék... Mindenkinél más

– mutatott rá Priyadarshini.

A disszertáció megállapításaiból következik a Priyadarshini által felvázolt biztonsági koncepció is, amiben például egy atomerőmű dolgozói csak úgy léphetnének be a helyi számítógépes rendszerbe, ha a nevük és jelszavuk megadása után válaszolnak a kérdésre, hogy mi a tréfa egy adott mémben.

Ha már szóba került Austin Powers: szinte már látjuk magunk előtt a helyzetkomikumot, amiben egy különösen rossz humorérzékű kolléga sikertelenül próbálja értelmezni Rick Astley életművét, miközben leolvad a reaktormag.

(Borítókép: Jakub Porzycki / NurPhoto / Getty Images)

(Popular Mechanics)