A Voyager–2 működését meghosszabbító megoldást találtak
További Tech-Tudomány cikkek
-
Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője - Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
A mérnökök az utolsó fedélzeti rendszerekkel zsonglőrködve igyekeznek életben tartani a Naprendszer határán túl járó űrszondát.
A Voyager–1 és a Voyager–2 jelenleg a Földtől legmesszebb jutó, ember alkotta eszköz. A szondák 45 éve indultak, a Voyager–1 2012 augusztusában, a Voyager–2 2018 decemberében hagyta el a Naprendszert, és minél távolabbra kerülnek, annál értékesebbek az általuk gyűjtött adatok.
A Voyager–2 működésének vége most már nagyon közel került. Fedélzeti energiaforrása plutónium bomlásán alapuló radióizotópos termoelektromos generátor. Fő küldetése az volt, hogy a Neptunusz eléréséig, 15 évig működtesse a szondát.
Eredetileg is mindössze 470 watt teljesítményű volt, de mivel a plutónium-üzemanyag felezési ideje 87,7 év, jelenleg már csak az eredeti teljesítmény 70 százalékára képes. A NASA mérnökei azzal számoltak, hogy az egység valamikor 2025 után már nem fog tudni elegendő áramot előállítani a fedélzeti rendszerek működtetéséhez.
A Voyager–1 utolsó fotója egy olyan csoportkép volt 1990-ben, amelyen a Naprendszer bolygói egy képen látszottak a rendszer széléről nézve. A mérnökök ezután kikapcsolták a kamerát, hogy energiát takarítsanak meg. Ez egy jó példa arra, ahogy a földi irányítás milyen taktikai húzásokra képes a veterán eszközök fedélzeti rendszereivel. Mostanra leállították a belső fűtést, tartalék meghajtó rendszerre kapcsoltak, és leállítottak mindent, ami felesleges.
A Voyager szonda – a bal szélen kinyúló sötét henger a plutóniummal töltött RTG-generátor
Fotó: Nasa / Getty Images Hungary
Dr. Linda Spilker, a Voyager-program vezető kutatója kollégáival felismerte, hogy az elektromosság egy részét egy feszültségszabályzó veszi fel, és úgy döntöttek, hogy kikerülik.
A szabályzó feladata, hogy megvédje a szondát a feszültségingadozástól. Kikapcsolása ugyan megnövelte az üzemzavar esélyét, de hagy annyi energiát, hogy a még működő öt rendszer folytathassa a munkát. A szakemberek párhetes próbát tettek a biztosíték nélküli üzemmóddal, és mivel nem találkoztak problémával, véglegesítették, és ugyanezt a változtatást a Voyager–1 esetében is meglépik.
A Voyager–2 utolsó műszereinek leállítására az új állás szerint valamikor 2026-ban kerül sor. A szonda évente 490 millió kilométeres sebességgel távolodik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
