A szén-dioxid-kibocsátás harmadát kötik meg gombák

A növények világában több mint 450 millió éve működik a mikorrhiza, vagyis a gombás gyökér. Ez egy olyan biológiai együttműködés, szimbiózis, ami kölcsönösen előnyös a növény és a gomba számára. A gombák szerepe ebben, hogy fontos tápanyagokkal, például nehezen megköthető nitrogénnel látják el a növényt. Ez a szárazföldi növények 70-90 százalékára jellemző, vagyis nagyon jól bevált és elterjedt megoldás.

Az elmúlt években a szimbiózist vizsgáló tudósok arra is rájöttek, hogy a gombák ezen az együttműködésen keresztül jelentős mennyiségű szenet kötnek meg a talajban. A Current Biology hasábjain közölt metaanalízis az így megkötött szén mennyiségét 13,12 gigatonnára becsüli, ami a szénhidrogén-üzemanyagokból származó globális kibocsátás 36 százaléka.

Mindig is sejtettük, hogy van még valahol egy nagy szénmegkötő mechanizmus

– mondja Heidi Hawkins a dél-afrikai Cape Town Egyetem kutatója.

Érthető módon az klímaváltozás megelőzése érdekében az erdők védelmére és telepítésére összpontosítunk, de kevés figyelmet kapott, hogy milyen hatalmas mennyiségű szén-dioxidot köt meg a fotoszintézis és küld a föld alá a gombákhoz.

Őket is védeni kell

A mikorrhizagombák gombaszálakból álló testüket, a micéliumot a gyökerek közé szövik. A növényektől kapott szenet a micélium növesztésére használják, a talajban terjeszkedve.

A tehát már világos, hogy a szén útja a légkörből a leveleken keresztül a gombákig vezet, a tudósok azonban nem tudják, hogy mi történik ezután, meddig marad a szén a földben.

Nagy hézag a tudásunkban, hogy mennyire tartósan tárolja a szenet a mikorrhiza szerkezete. Annyit tudunk, hogy ide áramlik az anyag, és ezt a mikorrhiza tárolja életében és halála után is. Ezután részben lebomlik kisebb molekulákká, és a talaj részecskéihez kötődve újrahasznosítják a növények. Emellett a szén-dioxid egy része el is vész a mikrobák és a gomba kilégzése útján.

– hangoztatta Hawkins.

Tudjuk, hogy a mikorrhizát alkotó gombák kulcsfontosságúak az ökoszisztéma számára, de láthatatlanok. Ezek a gombák vannak a földi életet működtető tápláléklánc alján, és csak most kezdjük megérteni, hogy működnek. Sok a tanulnivaló

– mutatott rá Toby Kiers, az amszterdami Vrije Egyetem professzora.

Nincs sok idő a tanulásra, mivel a talajban élő gombák nagyon ritkán szerepelnek a környezetvédelmi programokban. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete szerint 2050-re a termőföldek 90 százaléka romlásnak indul.

A mikorrhizagombák egy vakfoltot képeznek a szénkörforgás modelljében, a védekezésben és helyreállításban. A talaj ökoszisztémáját riasztó ütemben pusztítja a mezőgazdaság, az építkezések és más iparágak, de ennek következményeit nem igazán ismerjük.

– jelezte Katie Field, a Sheffieldi Egyetem professzora.

Léteznek olyan szervezetek, mint a SPUN, a Fungi Foundation és a GlobalFungi, amelyek már jelenleg is dolgoznak a talajban élő gombák feltérképezésén. A szénkörforgás alapvető megértése mindenképpen fontos eleme a klíma egyensúlyának visszaállítására irányuló erőfeszítéseknek.

(Phys.org)