A fecskék is szakítanak, ha a hím félrelép

A The Guardianen megjelent friss cikk alapján a monogám madárfajoknál bizonyos esetekben megfigyelhető ugyanaz a jelenség, mind az embereknél: a „válás”. Hiába tart ki a szárnyasok közel 90 százaléka egyetlen partner mellett – néhol egy költési időszakon át, máshol egy életen keresztül –, bizonyos esetekben akár a költési időszak alatt is történhet partnerváltás. Erre két okot találtak a tudósok.

A kutatások azt mutatták ki, hogy ez csak részben köthető fajokhoz, inkább egyes példányoknál vagy csoportoknál jellemző. A kínai és német professzorok több tényezőt is figyelembe vettek, köztük a vándorlási távolságot és a halandóságot. Összesen 232 madárfajt vizsgáltak. A promiszkuitást – szexuális partnerek gyakori cseréje – a hímeknél és nőstényeknél külön pontozták, amit az egyes fajokról eddig publikált viselkedési tanulmányokra alapoztak.

A hímeknél szakítási ok, a nőstényeknél nem

A fajok közötti evolúciós kapcsolatokon alapuló elemzést is végeztek, figyelembe véve a közös genetikai ősfajok hatásait. Az eredmények azt mutatják, hogy a feltűnően magas válási arányú fajok általában szoros rokonságban állnak egymással, szintúgy, mint a feltűnően alacsony válási arányú fajok. Hasonló mintázat volt megfigyelhető a hímek promiszkuitásában is.

Például a lilefélék, a fecskefélék, a sárgarigók és a feketerigók esetében mind a válási arány, mind a hímek promiszkuitása magas volt, míg a hojszák, az albatroszok, a ludak és a hattyúk esetében a válási arány és a hímek promiszkuitása alacsony

– idézi a kutatócsoportot a The Guardian.

A kutatások szerint a hímek félrelépésével egyenes arányban nő a válások száma is, ezzel szemben a nőstények félrelépésénél nem ez a helyzet.

Ha egy hím madár promiszkuitást folytat, az gyakran az elkötelezettség hiányaként értelmezhető, mivel figyelmét és erőforrásait több nőstény között osztja meg. Ez kevésbé teszi őt vonzóvá partnerként, és így nagyobb valószínűséggel válnak el tőle a következő költési szezonban. Ezzel szemben a hím növelheti is fittségét azáltal, hogy több nősténnyel párosodik

– fogalmazott Zitan Song professzor.

Azonban a kutató rávilágított arra is, hogy a nőstények hűtlensége ritkán vezet váláshoz. Az apasággal kapcsolatos bizonytalanság nem csökkenti a hímek részvételét az utódok gondozásában.

A távolság nem mindig áthidalható

A másik nagy szakítási oknak a hosszú vándorlási távolságot gondolják a tudósok. Minél nagyobb a táv, annál könnyebben hull szét a párkapcsolat a vándormadarak esetében, melynek egy egyszerű, technikai oka van: útközben elvesztik egymást.

A vándorlás után a párok aszinkron módon is megérkezhetnek a célállomásra, így van, hogy a korábban érkező fél egy másik partnerrel párosodik, ami »váláshoz« vezet. A vándorlás azt is eredményezheti, hogy a párok különböző szaporodási helyeken landolnak, és az elkeveredés miatt »válnak el«. Ez a hatás a vándorlási távolság növekedésével fokozódik

– részletezi Song. Hozzáteszi:

A válás elősegítheti az azonnali, sikeres szaporodást érkezéskor, ahelyett, hogy egy korábbi partnerre várnának.

A kutatók azt is megállapították, hogy a halálozási arány és a migrációs távolság összefügg a férfiak promiszkuitásával. A kutatócsoport szerint az eredmények azt sugallják, hogy a madaraknál a válás nem egyszerűen stratégia, hogy adott egyed növelni tudja fittségét, és nem is csupán ökológiai tényező, mint a vándorlás okozta gondokra adott válasz, hanem legtöbbször e két tényező közös eredménye. 

Samantha Patrick, a Liverpooli Egyetem professzora – aki nem vett részt a fenti kutatásban – örömmel fogadta az eredményeket, mivel azok az általa vizsgált terület több kérdésére is választ adtak. 

Ahogy az éghajlat egyre kiszámíthatatlanabbá válik, a vándorlás időzítése is változékonyabb, a tanulmány pedig azt sugallja, hogy a fajok között ez növelheti a válások arányát

 – idézi a professzort a The Guardian.