A tudósok nagy lépést tettek a szűznemzés jelenségének megfejtéséhez

Alexis Sperling, a tanulmány társszerzője, a brit Cambridge-i Egyetem fejlődésbiológusa szerint a kutatásban részt vevő gyümölcslegyeknél a természetben nem fordul elő szűznemzés − írta meg a CNN. 

Sperling és csapata azonban génmutációk segítségével olyan nőstény gyümölcslegyek generációit tudta létrehozni, amelyek képesek voltak teljesen önállóan − a hím gyümölcslegyekkel való párosodás nélkül − szaporodni, olvasható a Current Biology című folyóiratban július 28-án megjelent tanulmányban.

Bár a szűznemzés számos állatfajban természetes módon is előfordul, másokban − többek között egerekben − sejtek manipulálásával is előidézték, ez a kutatás volt az első alkalom, hogy a tudósok izoláltak olyan specifikus géneket, amelyek a partenogenezist tartós és örökölhető tulajdonsággá teszik egy olyan szervezetben, amely egyébként nem képes erre a fajta szaporodásra.

A munka kulcsfontosságú előrelépést jelent a szaporodás megértésében az egész állatvilágban. Ez a tudás pedig a kutatások széles skáláján mérhetetlenül hasznos lehet.

Úgy gondolom, hogy meg kell értenünk a világ alapvető aspektusait, amelyben élünk. És néha nem fogjuk tudni a jövőbeli alkalmazásokat. Úgy kezdtük el megérteni, hogyan történik a szexuális reprodukció, hogy nem tudtuk, a jövőben képesek leszünk IVF-et (in vitro megtermékenyítést) végezni

− mondta Sperling. 

A szűznemzés mikéntje

A partenogenezist számos állatfajnál megfigyelték a természetben, többek között kígyóknál, madaraknál, gyíkoknál, teknősöknél, cápáknál és krokodiloknál.

Egyes gyümölcslégytörzsekről ismert, hogy képesek a partenogenezisre, míg mások nem. Sperling és kollégái itt kezdték: szekvenálták a Drosophila mercatorum két típusának genomját − az egyik kizárólag szexuálisan szaporodik, a másikról pedig ismert, hogy képes a partenogenezisre.

A kutatók ezután össze tudták hasonlítani a kettőt, és le tudták szűkíteni azokat a konkrét géneket, amelyek a partenogén képességeket adhatták nekik.