Megoldották az Ausztrália alatt húzódó óriási képződmény rejtélyét
További Tech-Tudomány cikkek
-
Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője - Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
A Föld legnagyobb ismert becsapódási krátere lehet az ausztrália Új-Dél-Wales alatt húzódó, a közepén elhelyezkedő városkáról elnevezett Deniliquin-képződmény Andrew Glikson geológus Tectonophysics hasábjain megjelent cikke szerint. A több mint ötszáz kilométer átmérőjű kráter többszöröse a jelenleg ismert legnagyobb becsapódási helyszíneknek, a dél-afrikai Vredefortnak vagy a hasonló léptékű, dínók kipusztulását okozó Chicxulub-kráternek.
Ahogy azt a Sydney Egyetem professzora a Conversationben kifejtette, az aszteroidabecsapódásokat egy sor okból nehéz felfedezni a Földön. Az egyik fő ok a természetes erózió, a szél, a víz, a gravitáció idővel felmorzsolja és eltörli a jellegzetes nyomokat. Földtani rétegek fedik el őket, de akár a kéreg alá is kerülhetnek egy alábukó tektonikai lemezzel együtt.
Glikson felidézi a sokak számára ismerős látványt, amikor egy kavics hull a vízbe, a beérkezés helyén bemélyed, majd kiemelkedik a víz felszíne. A nagyobb becsapódási kráterek közepén hasonló központi csúcs keletkezik. Ezt évezredekkel később szintén nehéz megtalálni az erózió miatt, de leginkább ez az alkotóelem, ami döntő egy kráter beazonosításánál.
Egy 1995 és 2000 között végzett kutatás nyomán merült fel először, hogy a Deniliquin egy becsapódási kráter, amikor a geofizikai mérések mágneses adatai egy 520 kilométer átmérőjű körkörös szerkezetet mutattak. A mérések megerősítették egy gyengébben mágneses régió jelenlétét a kéreg alatt, amelyben a környezeténél 30 kilométerrel mélyebben húzódó mélyedés közepén megtalálták a 10 kilométerig kiemelkedő csúcsot. A friss kutatás további közvetett bizonyítékokat is talált, mint a robbanástól kőzetben keletkező koncentrikus hullámokat kitöltő magma. Glikson azonban kiemelte, hogy a döntő bizonyíték az lenne, ha a helyszínről a becsapódás jeleit mutató kőzeteket tudnának fúrással felhozni.
A tudós szerint az akkor még Gondwana szuperkontinens részét képező területen bekövetkezett becsapódás okozhatta az ordovícium-szilur kihalási eseményt 447–444 millió évvel ezelőtt. Ez a dínókkal végző Chicxulub-esemény erejét kétszeresen meghaladó katasztrófa volt, ami az élővilág 85 százalékát törölte el nagyon rövid időn belül, és a bolygó legnagyobb eljegesedését okozta.
A másik lehetőség, hogy a Deniliquin még ennél is régebbi, a kambrium-ordovícium kihalást okozó becsapódás során keletkezhetett 500 millió évvel ezelőtt. Hogy melyik lehetett, azt csak fúrásokkal szerzett kőzeteket vizsgálva lehet megállapítani.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
