Elbukott a küldetés: darabokban érkezhetett meg a Holdra Oroszország űrszondája

Mint megírtuk, egy Szojuz–2.1b hordozórakéta fedélzetén, magyar idő szerint péntek hajnalban felbocsátották a Hold felé a Luna–25 automatizált állomást a Moszkvától 5450 kilométerre keletre található Vosztocsnij űrrepülőtérről. A Luna–25 fellövése annak az új holdkutatási programnak az első küldetését jelenti, amelyet több éven keresztül valósítanak meg. Az előző, Luna–24 állomás, amelyet még 1976-ban, a Szovjetunióból bocsátottak fel, 170 grammnyi talajmintát hozott vissza a Földre.

A Roszkoszmosz orosz űrügynökség szombaton ugyanakkor azt jelentette, az űrszondával kapcsolatban problémák adódtak, miközben megpróbált leszállás előtt pályára állni – a szakemberek jelenleg elemzik a helyzetet. 

A művelet során abnormális helyzet alakult ki az automata állomás fedélzetén, amely nem tette lehetővé a manőver végrehajtását a megadott paraméterekkel

– közölték, bár azt nem fejtették ki, mindez megakadályozza-e a Luna–25 leszállását a Hold déli pólusán, amelyet hétfőre terveznek. 

India vagy Oroszország lesz az első?

A Hold déli sarkainál versengés alakult ki Oroszország és India között, mivel ugyanide tart az indiai Chandrayaan–3 szonda is, amely még július 14-én indult, és a tervek szerint augusztus 23-án landol a Holdon, míg az orosz szonda már augusztus 21-én megkísérli a leszállást. Ez amiatt alakult így, mivel a Chandrayaan–3 esetében megvárják a holdi napfelkeltét, hogy napelemei elegendő energiát termelhessenek. A Luna–25-nek ezzel szemben egy radioizotópos termoelektromos generátor biztosítja a hőt és az elektromosságot, ezért szabadabban mozoghat. Eddig csak három ország tudott végrehajtani sikeres holdra szállást, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kína, így India és Oroszország arra törekszik, hogy elsőként szálljanak le a Hold déli sarkán.

Az orosz űrszonda egyébként már szolgált némi érdekes adattal, amelyeket egyelőre elemeznek – a hírek szerint a Hold talajának kémiai elemeiről küldött információkat, illetve berendezései mikrometeorit-becsapódást is regisztráltak. A Hold déli pólusa egyébként azért foglalkoztatja ennyire a tudósokat, mivel úgy vélik, az árnyékolt sarki kráterek vizet tartalmazhatnak. A sziklákban megfagyott vizet pedig a jövőben levegővé és üzemanyaggá alakíthatják át.

Egy évig lesz a Holdon

A Luna–25 állomás fő feladata a Hold pólusközeli régiójában a talajösszetétel elemzése, víz jelenlétére vonatkozó hipotézisek megerősítése vagy cáfolása. Fúrószerkezete 40 centiméter mélyen hatol be a bolygó felszínébe. Az állomással a leszállás új technológiáját is kipróbálják. A repülés normál program szerint négytől öt és fél napig tarthat, így a landolás várható, konkrét időpontját egyelőre nem tudták közölni. Az állomás három–hét napot tölt egy mintegy 100 kilométer magas Hold körüli pályán, hogy felkészüljön a leszállásra.

A Luna–25 szerkezete két fő részből áll: az alsó leszálló platformból és a felső műszerkonténerből. Az állomás fedélzetén mintegy 31 kilogrammnyi tudományos berendezés található, amelyet a holdi regolit (törmelékes kőzetréteg) és az exoszféra tanulmányozására terveztek. Manipulátora a talaj feltárására és talajminta vételére képes. A tudományos munka időtartamát egy évre tervezték.

Frissítés: landolt a Holdon, de darabokban

Cikkünk megjelenése után a TASZSZ orosz állami hírügynökség szerint a Roszkoszmosz bejelentette:

Az űrügynökség szerint hiába próbálták újra és újra felvenni vele a kapcsolatot, nem sikerült. Úgy vélik, hogy miután a kapcsolat megszakadt, a távirányítás nélkül maradt Luna–25 „megszűnt létezni a Hold felszínével való ütközés következében”. 

A Roszkoszmosz szerint a sikertelen űrmisszió okait egy tárcaközi különbizottság próbálhatja meg kideríteni a jövőben.