Van olyan szó, ami minden nyelven érthető?

Mivel semmi esély nincs arra, hogy az emberek a világ hétezer nyelvén véletlenül mindenütt ugyanazzal a szóval jelöljenek valamit, a leglogikusabb, ha a jövevényszavak körül keresgélünk. A legjobb célpont a történelmileg globalizációt hajtó kereskedelem és annak bevált és stabil egzotikus termékei.

A távoli országból érkező dolgok nevei között több is van, ami majdnem univerzális, de mégsem az. Ilyen 

A ananász neve nagyon sok nyelven az általunk is használt szóhoz hasonul. A dél-amerikai őslakosok abakasinak hívták, ezt a brazil portugálban is használják. Az ananász világhódító pályáját azonban rögtön két világnyelv töri derékba: míg az angolban a fenyőtoboz-gyümölcs jelentésű pineapple, de más okokból a spanyolban szintén fenyőhöz kötődő piña.

Ennél sokkal messzebb jutott a banán, amit szinte mindenütt a banan-banana hangsor jelöl. A Távol-Keleten viszont nagyon sok helyi neve van, de van egy másik általánosabb megnevezés az arabban és perzsában, a múz, múza – valószínűleg tőlük ered, hogy a latinban is musa a neve.

Nagyon hasonló a narancs esete, ami a legtöbb nyelvben, oranzs, arancsa, tarancs, vagy larancs. Itt a kivétel, hogy a portugál jelentésű portugál (vagy portugál gyümölcs) jelöli az albán, a kurd és az arab nyelvekben, és persze teljesen más neve van kínaiul.

Ha már Kína, a tea az egyik legegyszerűbb esete annak, amikor egy univerzális termék több különböző néven terjed el. Ebben az esetben ugyanis a világ egyik felén tí, té, tea, a másik felén csáj, attól függően, hogy Kína északi vagy déli régiójából érkeztek az első szállítmányok.

Két olyan szó van még, ami majdnem elérte a teljes világuralmat. Az egyik a taxi, a másik a paradicsom. A taxi esetében a globális népesség jelentős szeletét jelentő kínai és arab a bérautó jelentésű helyi szóösszetételt használja inkább, ezeken a helyeken tehát

A paradicsom esetében az aztékok által beszélt navatl nyelvben honos tomatlból származó tomató, tomat terjedt el. Az olaszoknak volt egy kis érzékük a marketing nyelvi dimenzióihoz, ezért náluk az aranyalmát jelentő pomodoro néven került piacra. Nálunk valószínűleg németből tükörfordításként, paradicsom-almaként mutatkozott be. Felénk ekkor már több különböző gyümölcsöt is a bibliai édenkertre utaló paradicsom névvel illettek, de az egy igaz paradicsom végül kiszorította ezeket.

A győztesek

Az ősi amerikaiak említésével végül elérkeztünk a valóban univerzális nevekhez: két szó van, ami minden nyelven ugyanazt jelenti ugyanis, és mindkettő az Újvilágból származik.

Jó eséllyel egy kínai vendéglátóhelyen is tudni fogják, mit akarunk, ha kissé elnyűtt fejjel beesve kávét kérünk. A török kahva, az arab qahwah, a spanyol café, az angol coffee, a világon mindenütt azt a büdös, keserű italt jelzi, amit apa és anya fogyaszt, hogy mozogni tudjon. 

A világ azért nem hagyja cserben a gyerekeket sem, nekik is van egy mindenki számára érthető szavuk: a csokoládé. A kakaóból főzött ital nevéből spanyol közvetítéssel elterjedt édesség megnevezése az adott nyelv hangzattani preferenciáit (csoklit, sokolá) követve, de felismerhetően megmaradt a némettől a japánig.

A Szent Grál

A világon persze nemcsak brandek léteznek, meg kereskedelem, hanem tudomány és pszichoakusztika is. Utóbbiból származik a gondolat, hogy mivel az ember egy faj, fizikailag és idegileg univerzális, törvényszerű, hogy legyenek azonos jelentésű hangsorok. Tehát annak ellenére, amit a cikkünk nyitómondatában állítottunk, miszerint nem fordulhat elő minden nyelvben, egymástól függetlenül ugyanaz a szó, ilyen szó mégis létezik. Ez a huh? vagy he?, ami a Max Planck Intézet kutatói szerint minden nyelvben információhiányt vagy értetlenséget fejez ki. 

Az ember esetében a nyelvben is a kultúra működései határoznak meg mindent, a he? ugyanakkor nem véletlenül univerzális, hanem az emberi evolúció miatt. Ha úgy tetszik, a béka azt mondja, brekeke, a varjú azt mondja, kár, az ember pedig azt, hogy he?

(Bubbles Translation, Duolingo, The Language Nerds)