Krausz Ferenc: Magyarországon mostohák voltak a körülmények

A Bécsi Műszaki Egyetem hallgatói elámultak: hirtelen a frissen megkoronázott Nobel-díjas Krausz Ferenc robogott át az épületen. A fizikaprofesszor péntek délelőtt meglepetésszerű látogatást tett „az ő” fotonikai intézetében − közölte a Kronen Zeitung. 

Leírhatatlan érzés visszatérni oda, ahol minden kezdődött

− magyarázta Krausz Ferenc

Mint kiderült, péntek reggel érkezett repülővel Münchenből Bécsbe, majd később Budapestre utazott, ahol egy nagyszabású tudományos vizsgálatot vezet, amelynek célja a betegségek, például a rák korai stádiumban történő felismerése.

A Bécsi Műszaki Egyetem vörös szőnyeget terített a magyar származású tudós elé. Különösen nagy volt az öröm Karl Unterrainer professzor úr körében, akinek az intézetében Krausz egykor azokat a kísérleteket végezte, amelyekért a kettős állampolgár − a magyar mellett osztrák útlevele is van − kedden Nobel-díjat kapott. A friss Nobel-díjas a televíziós kamerák és egykori kollégák kíséretében a rektori beszélgetés után meglátogatta egykori laboratóriumát, és beszámolt jelenlegi kutatásairól.

Krausz 2004 óta dolgozik a müncheni Max Planck Kvantumfizikai Intézetben, és a müncheni Ludwig Maximilians Egyetem kísérleti fizika tanszékének professzori posztját is betölti. A legfontosabb munkái közül néhányat a Bécsi Műszaki Egyetemen végzett, többek között az elektronok mozgását tette láthatóvá lézervillanásokkal történő fényképezéssel. Ez hozta meg számára a „világ leggyorsabb fotósa” címet.

Interjúkat adott 

Azokról a tudósokról, akikkel megosztva kapta a díjat, Krausz úgy nyilatkozott, hogy a díjazottak kutatási tevékenysége egymásra épült, anélkül, hogy bármelyikükkel konkrét együttműködés alakult volna ki.

Ez a szép a tudományban, anélkül is profitálhatunk egymás munkájából, hogy ehhez közvetlen együttműködésre lenne szükség. Anne L'Huillier kutatásai már az 1980-as években elvezettek a magasrendű felharmonikusok keltéséhez. A mi munkánk is jelentős részben erre a felfedezésre épült, hiszen ezt a magasrendű felharmonikusgenerálási folyamatot használtuk ki végső soron attoszekundumos fényimpulzusok előállítására

− fogalmazott az MTA honlapjának adott interjújában. 

Két attoszekundumos kutatóhely is van Magyarországon 

Arról, hogy Magyarországon két attoszekundumos lézeres kutatóhely is működik, a friss Nobel-díjas azt mondta, hogy a szegedi ELI-ALPS tulajdonképpen egy olyan lézercentrum, amelyben az attoszekundumos fizika áll az abszolút középpontban, erre utal az Attosecond Light Pulse Source (attoszekundumos fényimpulzusforrás) névben szereplő rövidítése is. A három „extreme light infrastructure” (ELI) – Bukarest, Prága és Szeged – közül a szegedi épült kifejezetten azzal a céllal, hogy az attoszekundumos fizika témakörében kínáljon infrastruktúrát érdeklődő kutatóknak egész Európából, ideális esetben az egész világról, akik jöhetnek – és remélhetőleg jönni is fognak –, hogy ezekkel a berendezésekkel attoszekundumos fizikai kísérleteket végezzenek.

Képzelje el, hogy egy puskalövedéket akar lefotózni, amint az a falba fúródik. Ha a lövedék a saját hosszával megegyező távolságot 2 mikroszekundum alatt tesz meg, akkor maximum egy mikroszekundumnak kell lenni a záridőnek, hogy a képen a lövedéket ne kétszer akkorának lássuk, mint valójában. Az elektron viszont a mikroszekundum milliárdod része alatt eljut a molekula egyik végéből a másikba. Ezt mozgást csak rövid fényvillanásokkal tudjuk olyan pillanatfelvételeken megörökíteni, amelyből a folyamat rekonstruálható

– magyarázta el az általa alapított attoszekundumos fizika lényegét a hvg.hu-nak adott interjújában. Ez az, amivel a Nobel-díjat kiérdemelte.

A hazai alapok elengedhetetlenek voltak, de a mostoha körülmények miatt távoznia kellett Magyarországról

Frissítés: az Inforádió péntek este közölt egy újabb, harmadik interjút a tudóssal. Beszélt arról, hogy mi volt a kutatásának a gyakorlati jelentősége, és arra is kitért, hogy miért kellett távoznia korábban Magyarországról. 

Mint mondta, a „magyarországi indulás volt a lehető legfontosabb ebben az egész történetben, ugyanis ha az indulás nem úgy zajlik le, ahogy lezajlott, akkor a többi az nem történt volna meg. A Nobel-díjhoz vezető út úgy kezdődött, hogy az általános iskolában volt egy egészen kimagasló képességű fizikatanárom, Kiss tanár úr, aki vasszigorral tartott rendet az osztályban, és egészen lenyűgöző órákat tartott kísérletekkel, úgyhogy többé-kevésbé ott dőlt el, hogy én fizikus leszek”.

Mint mondta, ez az elhatározás aztán tovább szilárdul középiskolában, ahol szintén nagyszerű tanárok oktatták. „Abban a fantasztikus szerencsében volt részem, hogy így a középiskolai tanulmányaim végére közvetlen kapcsolatba kerülhettem talán minden idők egyik legnagyobb magyarországi középiskolai fizikatanárával, Vermes Miklós tanár úrral, akivel intenzív levelezést is folytattunk”. 

Ilyen tanárok hatása egy fiatalember döntésére az ügyben, hogy ő mit kezd magával, egészen döntő jelentőségűek voltak. Ezért is szeretnék apellálni mindenféle módon a politikai döntéshozókra, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a tanári szakma becsülete minél gyorsabban helyreálljon Magyarországon, mert ha a jövőben nem lesznek Kiss tanár urak, Láng tanár urak, meg Vermes tanár urak, akkor nem lesznek magyar Nobel-díjasok sem, és ez még valószínűleg a legkisebb baj

– mondta Krausz Ferenc az InfoRádiónak. 

Ezután a kérdésre, hogy miért ment Ausztriába, majd Németországba dolgozni és kutatni, azt mondta: „Mert a körülmények Magyarországon annyira mostohák voltak. Ez a fajta kutatás, mint általában a kísérleti fizika, a legtöbb más területen is forrásigényes, a lehető legjobb műszerekre van ahhoz szükség, hogy világszínvonalú kutatást tudjunk végezni. Ezeknek a műszereknek a beszerzésére annak idején Magyarországon nem voltak meg a források.

Olyan döntés előtt álltam, hogy itt maradok, és legjobb esetben középszinten tudok kutatást végezni, vagy megragadom a lehetőségét annak, hogy keressek egy olyan helyet, ahol megvannak a feltételek a világszínvonalú kutatáshoz. Igazából a kutatásnak csak akkor van értelme, ha megvan a lehetőségünk, az elszántságunk és az akaratunk is arra, hogy világszínvonalon tegyük. A középszerű kutatásnak nem sok értelme van

 – szögezte le a Nobel-díjas tudós, aki végül arról is beszélt még, hogy mire szánja a díj után kapott pénzjutalmat. 

„Alapítottam még tavaly, a háború kitörése után egy egyesületet, amellyel kárpátaljai segélyszervezetekkel együttműködve az odaérkező menekült gyerekek, fiatalok, illetve a helyi gyerekek és fiatalok életkörülményeit, tanulási lehetőségeit szeretnénk a lehetőségekhez mérten javítani. Ezzel az egyesülettel szólítom meg a világ tudományos közvéleményét, különösképpen azt a hálózatot, amelyet személyesen ismerek a tudományos közösségen belül, és kérem őket arra, hogy támogassák ezt a kezdeményezést adományokkal, és az adományokat fordítjuk különféle segélyprogramokra, különösen fiatalok lehetőségeit, életkörülményeit, képzési lehetőségeit javító programokra, és itt van a legjobb hely az én díjaimból származó forrásoknak is” – mondta erről az InfoRádiónak.