Ne faggassuk úgy a mesterséges intelligenciát, mintha ember lenne!

Fennáll a veszély, hogy egyszer a mesterséges intelligencia intelligensebbé válik nálunk. Talán egy nap a mesterséges intelligenciának sikerül majd manipulálnia az embereket, hogy azt tegyék, amit a mesterséges intelligenciák akarnak. A közeljövőben ez természetesen nem reális, de a kétségek minden embert foglalkoztatnak.

Gyakran úgy kezeljük a mesterséges intelligenciákat, vagy úgy beszélünk róluk, mintha emberek lennének. Ha ezt abbahagynánk, és felismernénk, hogy mik is ők valójában, az segíthetne abban, hogy jobb kapcsolatot ápoljunk a technológiával.

Semmiképpen sem ajánlott, hogy a mesterséges intelligenciákat emberként kezeljük. A mesterséges intelligenciák alatt olyan nagy nyelvi modelleket, LLM-eket értünk, mint a ChatGPT és a Google Bard, amelyeket ma már emberek milliói használnak nap mint nap.

Az emberek túlságosan is emberhez hasonló kognitív képességeket tulajdonítanak a mesterséges intelligenciáknak. Fel kell hagynunk azzal, hogy a mesterséges intelligenciákat emberként kezeljük, tudatos erkölcsi tényezőként, érdekekkel, reményekkel és vágyakkal. Ezt azonban sokan nehéznek vagy szinte lehetetlennek fogják találni. Azért, mert az LLM-eket úgy tervezték az emberek, hogy úgy lépjenek velünk kapcsolatba, mintha emberek lennének, minket pedig úgy tervezett a biológiai evolúció, hogy ugyanígy lépjünk velük kapcsolatba.

Az ok, amiért az LLM-ek ilyen meggyőzően tudják utánozni az emberi beszélgetést, Alan Turing, a számítástechnika úttörőjének egyik mélyreható felismeréséből ered, aki rájött, hogy a számítógépnek nem szükséges megértenie egy algoritmust ahhoz, hogy futtatni tudja azt. Ez azt jelenti, hogy bár a ChatGPT képes érzelmes nyelvezettel teli bekezdéseket létrehozni, nem ért meg egyetlen szót sem az általa generált mondatokban.

Az LLM tervezői a szemantika – a szavak értelmet adó elrendezése – problémáját sikeresen alakították át statisztikává, a szavaknak a korábbi használatuk gyakorisága alapján történő megfeleltetése révén.

De ez hasznos is lehet persze. Ha például le akarunk győzni egy számítógépet sakkban, a legjobb stratégia, ha valódi ellenfélként kezeljük, aki le akar győzni minket. Beszélhetünk egy fáról az erdőben úgy, mint ami a fény felé akar nőni. De sem a fa, sem a sakkszámítógép nem képviseli az általunk feltételezett akaratot vagy okokat. Viszont számunkra a viselkedésüket úgy lehet a legjobban megmagyarázni, ha úgy kezeljük őket, mintha emberek lennének.

Evolúciós történelmünk olyan mechanizmusokkal látott el bennünket, amelyek arra késztetnek minket, hogy mindenütt szándékot és cselekvőképességet feltételezzünk. Az őskorban ezek a mechanizmusok segítették őseinket abban, hogy elkerüljék a ragadozókat, és kialakítsák az altruizmust – a másik egyed saját kárunkra történő segítését – legközelebbi rokonaik iránt. Ugyanezek a mechanizmusok okozzák, hogy arcokat látunk a felhőkben, és antropomorfizáljuk az élettelen tárgyakat. Nem esik bajunk, ha egy fát összetévesztünk egy medvével, de fordítva rengeteg baj történhet.

Az LLM-ek által okozott potenciális zavarok miatt fel kell ismernünk, hogy ezek egyszerűen valószínűségeket figyelembe vevő automata gépezetek, amelyeknek nincsenek szándékaik, és nem törődnek az emberekkel. Különösen ébernek kell lennünk a nyelvhasználatunkkal kapcsolatban, amikor az LLM-ek és általában a mesterséges intelligencia emberhez hasonló teljesítményeit írjuk le.

Íme két példa.

• Az első egy nemrégiben készült tanulmány, amely szerint a ChatGPT empatikusabb és jobb minőségű válaszokat adott a betegek kérdéseire, mint az orvosokéira. Az olyan érzelmi szavak használata, mint az „empátia”, egy mesterséges intelligencia esetében arra enged következtetni, hogy a gondolkodás és a másokkal való valódi törődés képességei is megilletik – amivel azonban nem rendelkezik.
• A második példánk, amikor a GPT-4-et (a ChatGPT technológia legújabb verzióját) nemrég bemutatták, a kreativitás és az érvelés terén nagyobb képességeket tulajdonítottak neki. Azonban egyszerűen csak a „kompetencia” skálázódását látjuk.

Többen javasolták, hogy a mesterséges intelligencia segítségével írt szövegeket és véleményeket vízjellel lássák el, hogy ne legyen kétséges, emberrel vagy chatrobottal állunk-e kapcsolatban.

A mesterséges intelligencia szabályozása az innováció nyomában jár, ahogyan az az élet más területein is gyakran előfordul. Több a probléma, mint a megoldás, és a szakadék valószínűleg előbb fog nőni, mint szűkülni. De addig is botor tendencia az, ha a legjobb ellenszerünk erre a velünk született kényszerünkre az, ha a mesterséges intelligenciát emberként kezeljük.