A zombikutatások komoly gondot jelentenek a tudományos irodalomnak

A múlt század nyolcvanas évei óta több mint 40 ezer tudományos kutatást vontak vissza azért, mert elavult információn alapultak, vagy más okból téves információt tartalmaztak, vagy eleve hamisításként és csalásként keletkeztek. Miközben a tudománynak bizonyítékkal igazolt objektív igazságokra épülő további objektív igazságokból kellene állnia, máig folyamatosan hivatkoznak visszavont kutatásokra. A probléma oka, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy ezeket a dolgozatokat visszavonták – ezek gyakorlatilag tudományos zombik, amelyek potenciálisan korrekt kutatásokat is megfertőznek és zombivá változtatnak.

Rég ismert, hogy a tudományos publikációk rendszere reformra szorul, mivel néhol kontraproduktív és szervezett bűnözésbe hajlik. Jodi Schneider, az Illinois-i Egyetem adjunktusa a Hill hasábjain a problémák egy újabb oldalára világított rá: a hamisnak bizonyult és visszavont kutatások 

megfertőzve a ráhivatkozókat, és tovább fertőzve a később jövő, már fertőzött tudományos munkákra hivatkozókat.

Schneider rámutat, hogy a tudósok munkája a kutatás és eredményeik publikálása, nem az irodalmi kurátorkodás vagy téves dolgozatok helyretétele. A zombivadászat inkább egy hobbi. Akik ezzel foglalkoznak, nagy örömmel vehették, hogy idén szeptemberben a Crossref nonprofit tudományos kommunikációs háttérszolgáltató és a Retraction Watch blog olyan együttműködésbe kezdtek, amely egy 775 ezer dolláros költséggel manuálisan épít adatbázist a visszavont dolgozatok lényegesebb adatairól, például a visszavonás okáról.

A szerző rámutat, hogy a gyermekkori rákkal foglalkozó irodalomban találtak olyan 2019-ben közölt kutatást, amely 51 különböző visszavont munkára hivatkozott. Az ilyen esetek lényegében menthetetlenek, az enyészeté beléjük fektetett idő és energia. A probléma tehát nem marginális, hanem húsba és karrierbe vágó. Hasonló történet vezetett a Stanford rektorának, Marc Tessier-Lavigne lemondásához. Tessier-Lavigne két tudományos dolgozatát vonták vissza lemondása napján, mert nem törődött eleget a hivatkozott irodalom frissességével. 

Utóbbi eset mutatja, hogy ha teljesen jóhiszeműen és a tudós együttműködésével történik, a visszavonás akkor is kínos és fájdalmas folyamat. Schneider rávilágított, hogy Tessier-Lavigne esete arra is rámutat, hogy maga a visszavonás működése is reformra szorul.

(Borítókép: A Stanford Egyetem 2008. október 22-én. Fotó:  Al Seib / Getty Images Hungary)