Nem minden állat vére piros, és van, amikor a vér mégis vízzé válik

Az ember, mint ismert, érzékenyen reagál a vörös színre. Vonzóbbnak érezzük magunkat, ha vörös ruhát hordunk, viszont erősebbnek érzi a fájdalmat, aki közben vörös színt lát. Ennek egyik oka lehet, hogy a vörös a vér színe is, és ebben az ember egyforma a többi állattal – a medvéktől a cápákig. Ez lényegében univerzális biológiai színkód, de a piros vér mégsem minden állatra jellemző.

A vér fő alkotóelemei, mint ismert, a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek, és a vérlemezkék. A fehérvérsejtek a védekezésért felelnek, a lemezkék az alvadásért, a vörösvérsejtek pedig az oxigén szállításért. Az oxigén szállítását egész pontosan a hemoglobin nevű, vasat tartalmazó fehérje végzi – ez adja a vörösvérsejtek színét. Az alkotóelemek közül a vörösvérsejtek vannak többségben, ezek adják a vér sötétvörös színét. Hogy egy állat vére vörös-e vagy más színű, ezen összetevőkből következik.

Az Új-Guineában élő vakondgyíkfajok egy részének például zöld színű a vére, és a herpetológusok a legutóbbi időkig nem tudták, hogy miért. Mint kiderült, a hemoglobin egyik bomlásterméke, a biliverdin okozza a zöldes árnyalatot. Mivel a biliverdin felhalmozódása károsíthatja a sejteket és a DNS-t, a gerincesek szervezete ezt az anyagot kiszűri a vérkeringésből. A kutatások szerint a gyíkok vígan éldegélnek annyi biliverdinnel a vérükben, ami egy ember számára már végzetes lenne.

Egy 2018-ban publikált kutatás 51 különböző, Ázsia és Ausztrália környékén élő fajnál mutatta ki ezt a jelenséget, és megállapította, hogy ezek nem közvetlen rokonok, vagyis párhuzamosan hatszor fejlődött ki a zöldvérűség. Ebből arra következtetnek, hogy van valamilyen előnye, de hogy mi, az egyelőre nem ismert.

A vér vízzé válik

Különleges eset az antarktiszi jéghal, ez ugyanis az alkalmazkodás kedvéért szabadult meg a vörösvérsejtektől. A hőmérséklet csökkenésével folyamatosan sűrűbbé válik a vér, ami egy olyan fiziológiai korlát, ami miatt minél hidegebb vízben él egy hal, annál kevesebb a vörös vérsejtje.

A tendencia végpontját a jéghal jelenti, amelynek élőhelyén akár mínusz 2 Celsius-foking süllyedhet a hőmérséklet, ezért a hal vérében nemhogy vörösvérsejtek, de egy csepp hemoglobin sincs. A jéghal vére – a gerincesek között teljesen egyedülálló módon – vízszerűen átlátszó folyadék, amelyben közvetítő mechanizmus nélkül, a plazmában oldva jut rendeltetési helyére az oxigén.

A kékvérűek

A gerincteleneknél fordul elő a hemoglobin alternatívája, a hemocianin, amely nem vasat, hanem rezet tartalmaz, és nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy nem vörös, hanem kékes színű. A hemocianin ősi dolog, rákok, pókok és skorpiók szervezete használja oxigén továbbítására. Figyelemreméltó csoportot alkotnak az intelligenciájukról ismert polipok, akikben három szív pumpálja a rézben gazdag, azúros vért. Az ő esetükben domborodnak ki az alternatív vér előnyei: a hemocianin jobban teljesít a hideg, oxigénhiányos közegben, és segítségével képesek úgy szabályozni a vérük sótartalmát, hogy az a tengervízzel azonos legyen.

A másik híres kékvérű csapatot a tőrfarkú rákfélék jelentik, akik élő kövületek, mivel közel félmilliárd éve élnek a Földön. A tőrfarkúak vére azért különleges, mert nem rendelkeznek fehérvérsejtekkel, ehelyett amőbaként mozgó sejtjeik vannak, amelyek megalvasztják a vért a behatoló baktériumok körül. Ezt a tulajdonságot az orvoslásban használják kísérleti gyógyszerek biztonságosságának és tisztaságának ellenőrzésére – az Egyesült Államokban például törvény írja elő az ősrákvérteszt új gyógyszereken való elvégzését.

Diszkóvér

A hemoglobinhoz hasonlóan vasat tartalmaz, de kissé más felépítésű fehérje a hemeritrin, ami brachiopodáknál, vagyis pörgekarúaknál fordul elő. E kagylószerű tengeri állatok vére a hemeritrin miatt oxigénhiányos állapotban sárgás és átlátszó, míg oxigénnel feltöltve lila. Hasonló páncélos tengeri férgeknél előfordul a klorokruorin fehérje, ami szintén egy vasat tartalmazó hemoglobinalternatíva, és zöld színű, hogy az új-guineai gyíkok ne érezzék egyedül magukat.