A lámpafény nem vonzza, hanem kínozza a rovarokat
További Tech-Tudomány cikkek
-
Hallucinogén koktélt azonosítottak egy ókori egyiptomi ivóedényben - Egyedülálló régészeti felfedezést tettek az orosz tudósok
- Év végétől az egész EU-ban változás lép életbe a mobiltelefonoknál
- Vak, a szaglását is elvesztette, de még mindig fickós a 192 éves óriásteknős
- Új, magyar nyelvű vírus kezdett terjedni a Messengeren szenteste előtt
Csapdaként működik. Először sikerült bizonyító erejű felvételt készíteni az élőlények pontos mozgásáról, ami egy nap talán megmentheti őket.
Az éjjeli lepkék és más rovarok összeverődnek, és körözve repkednek a fény körül. Az ember, mióta feltalálta a tüzet, ismeri a jelenséget, és több magyarázatot is alkotott rá. Ezek közül volt olyan, amely szerint a hő vonzza a rovatokat, esetleg tetszik nekik vagy egymáshoz vonzódva verődnek össze a fény körül, vagy azért, mert az összetett szemű élőlények összetévesztik a lámpát a Hold fényével. Ez utóbbi magyarázat egészen közel van a megfejtéshez, de az biztos, hogy nemcsak éjjeli lepkékre jellemző ez a viselkedés, hanem az éjszaka nem aktív repülő rovarokra is, legyenek azok szitakötők vagy legyek.
Egy friss kutatás kamerafelvételeket lelassítva vizsgálta a repülő rovarok mozgását, és megerősített egy, a fény vonzó hatásával kapcsolatos egy évszázados elméletet. Ennek technikai megoldása nem volt annyira triviális kihívás, amilyennek gondolnánk, mert a kameráknak nem kedveznek a fényhiányos viszonyok, a rovarok ráadásul picik és gyorsak. A két dolog eredménye, hogy a fényre repülő rovarokat eddig csak elmosódott foltokként sikerült rögzíteni.
A probléma megoldása érdekében a kutatók infravörösben világító pöttyöket festettek szitakötők hátára, majd nyolc nagy sebességű kamerával rögzítették mozgásukat egy viszonylag kicsi térben. Ezzel a módszerrel nagyon pontosan fel tudták térképezni a szitakötő térbeli mozgását.
A felvételeken jól látszott, hogy a rovarok igyekeztek mindig a fényforrás felé fordítani a hátukat. Ez a rég ismert viselkedés a térbeli tájékozódás részét képezi. Ennek megértéséhez figyelembe kell vennünk, hogy a rovarok nem érzékelik olyan élesen a gravitációt, mint mi, emberek. Jóval kisebbek, és repülés közben hirtelen változó irányú gyorsulásoknak, turbulenciáknak vannak kitéve, ezért vizuálisan tudják leghatékonyabban megállapítani, hogy
merre van épp a fent és a lent.
A probléma megoldása számukra, hogy az ég általában világosabb, mint a talaj. Ezzel a tájékozódási módszerrel olyan jól tudtak alkalmazkodni a repüléshez, hogy olyan manőverekre képesek, amilyenekre az emberi pilóták nem. A nem várt következmény, hogy a mesterséges fény csapdába ejti őket, így a fény körül forogva elszédülnek, és végül a fényforrásnak ütköznek.
Hosszú expozíciójú kép egy utcai lámpa fényében repülő rovarokról
Fotó: juankphoto / Getty Images Hungary
Az Imperial College London és a Floridai Egyetem munkatársai később Costa Ricára költöztették különleges kameráikat, hogy a terepen is kipróbálják őket. 477 videón 11 különböző rendszertani csoportba tartozó repülő rovart figyeltek meg három dimenzióban, és rögzítették, hogy minden esetben ugyanaz történik: a rovar a fény felé repül, majd azt elérve a fénynek háttal, fejjel lefelé repül.
A kutatók kiemelték, hogy az emberi környezetben egyre szaporodó mesterséges fények folyamatosan tizedelik a rovarokat, ezért fontos azt is kideríteni, hogy minden színű és erejű fényre ugyanúgy reagálnak-e, vagy esetleg létezik számukra kevésbé toxikus fényforrás.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
