Megfejtették az Indiana Jonesban is látható antiküthérai szerkezet egyik titkát

A Glasgowi Egyetem munkatársai a gravitációs hullámok elemzésére használt statisztikai eljárással fejtették meg az antikühtériai szerkezet eddig megoldatlan problémáját. 

A kérdés az volt, hogy hány furat van az eszköz előlapján található gyűrűkből álló tárcsa külső, úgynevezett naptárgyűrűje mögött. Az elemzés szerint a legvalószínűbb, hogy 357 furat található itt, ami megegyezik a holdév napjaival. Jóval kisebb a valószínűsége, hogy 360 lyuk sorakozik a tárcsa mögött. Továbbá kizárták a szerkezet keletkezése előtt és után is széles körben használt egyiptomi naptár napjainak megfelelő 365 furat lehetőségét.

Az Antiküthéra-mechanizmus néven is ismert ókori műtárgyat 1900-ban Elias Stadiatis, egy tengeri szivacsot gyűjtögető halász fedezte fel egy hajóroncsban az Égei-tengeren. A roncs eredetileg római teherhajó volt, de rakománya görög lehetett, feltételezhetően Rodosz szigetéről. A régészek szerint a hajó az időszámítás előtti I. évszázadban indult útnak, mielőtt Antiküthéra szigete közelében a sekély vízben elsüllyedt.

A tárgy maga nagyon különös, egy cipősdoboz méretű, sok fogaskerékből álló szerkezet, amit kezdetben órának véltek. Később, a további elemzések után egy korabeli csillagászati ismeretek alapján épített mechanikus kalkulátornak tartották. Mivel hasonlót ebből a korszakból nem ismerünk (bár korabeli római írások említenek a bolygók mozgását bemutató mozgó modelleket), és mivel az emberiség legközelebb a 18. században készített hasonló összetettségű mechanikus szerkezeteket, az antiküthérai lelet meglehetősen anakronisztikusnak hat.

Ezért is találkozhattunk vele 2023-ban a moziban, az Indiana Jones és a sors tárcsája címszereplőjeként, ahol időgépként működött. A valóságban a kart elforgatva mutatta a bolygók állását, a napfogyatkozásokat, de az olimpiai játékok idejét is.

Lassú utazás az időben előre

Felfedezését követően a műtárgy évtizedekig dekkolt az Indiana Jonesból ismerős, végtelenbe vesző múzeumi raktárakban, míg végül Derek J. de Solla Price, brit fizikus és tudománytörténész 1951-ben újból felfedezte. A hetvenes években már röntgensugarakkal tanulmányozták a felépítését, de igazán jelentős eredményeket csak a 21. század elején, 2005-ben, majd 2016-ban végzett nagy felbontású röntgentomográfiás elemzések hoztak. Ezekkel már a szerkezeten szereplő rengeteg feliratot, csillagjegyek és hónapok neveit, továbbá az egykori doboz hátuljára erősített használati utasítás töredékeit is ki tudták kiolvasni. Közben 2012 és 2015 folyamán a roncs körül végzett kutatások további potenciális töredéket találtak – ez egy olyan bronzgyűrű volt, amivel kapcsolatban egyelőre nem világos, hogy a szerkezethez tartozott-e, vagy inkább egy bútor, ládikó díszítésére szolgált.

A szerkezet belső működésével és felépítésével kapcsolatban több elmélet is versengett, ezek közül leginkább a University College London Tony Freeth vezette csapatának 2021-ben bemutatott, addigi legmodernebb ismereteket összegző kutatása emelkedik ki.

A skótok friss eredménye úgy kapcsolódik ehhez, hogy Freeth és társainak munkáján fellelkesülve egy ausztrál mérnöktanár és hobbi órásmester, Chris Budiselic nekiláttak a mechanizmus megépítésének. Budiselic érdeklődése nem csak magára az antiküthérai szerkezetre korlátozódott, azt akarta megismerni, hogyan készítették, és az ókoriak által potenciálisan használt szerszámokat igyekezett rekonstruálni a történészszakma által kedvelt YouTube-csatornáján.

Az órásmester az építés során fogós kérdésbe ütközött: hány furat lehet az előlap naptárgyűrűje mögött – ő arra tippelt, hogy valahol 347 és 367 között.

A Glasgowi Egyetem fizikai és csillagászati tanszékének professzora, Graham Woan és kollégája, a LIGO gravitációshullám-obszervatórium adatainak elemzésében részt vevő Joseph Bailey is bekapcsolódott a vizsgálatba. A gyűrűből maradt hat töredéken található furatok Bayesiánus-analízisével, Markov chain Monte Carlo algoritmus segítségével arra jutott, hogy a 77,1 milliméter sugarú eredeti gyűrűn egykor 354 vagy 355 furat lehetett. A lyukak elhelyezkedésében mindössze 0,028 milliméteres eltérés lehetett, vagyis az egykori mesternek nagyon pontosnak kellett lennie.

Bailey és Woan közleménye szerint számításaik alapján az egyébként egyiptomi hónapokat feltüntető naptárgyűrű minden bizonnyal a görög holdéven alapul.

Egy kedves szimmetria, hogy azokat a technikákat, amikkel ma a világegyetemet tanulmányozzuk, most arra használtuk, hogy megértsük, hogyan követték az emberek az égitestek mozgását két évezreddel ezelőtt

– mondta Woan.

(University of Glasgow)