Átverésen alapul, amit a hosszú életről tudunk

Az IgNobel díj egyik kitüntetettje lett idén Saul Justin Newman, a University College London kutatója, aki az úgynevezett kék zónákkal kapcsolatos kutatásával először nyert díjat a demográfia területén.

Az IgNobel, mint ismert, a Nobel-díj egyfajta paródiája, amelyet az Annals of Improbable Research (AIR) tudományos vicclap ítél oda a kellőképpen abszurd tudományos munkáknak. A díjazott kutatások között van olyan, ami azt vizsgálja, hogy emberi ürülékből készíthető-e kés, hogy a struccok valóban szexuális izgalomba jönnek-e az emberek látványától, vagy hogy a fekete lyukak pokolnak tekinthetők-e az ismert kritériumok alapján.

Eddig Sir Andre Geim az egyetlen, aki az IgNobelt és a komoly Nobelt is megkapta: 2000-ben békák mágneses lebegtetésével nyerte az előbbit, 2010-ben a grafén kutatásáért a fizikai Nobel-díjat. Az IgNobelnek tehát van egy szatirikus éle, de nem feltétlenül csak a nevetséges tudományos kutatásokról szól. Jelmondatuk, hogy olyan eredményeket díjaznak, amiken

először nevetünk, utána elgondolkodunk.

Saul Justin Newman kutatása annyiból kivételes, hogy esetében valószínűleg előbb gondolkodunk és utána nevetünk.

A zóna

A kék zónák azok a különleges területek, ahol a helyiek kiemelkedően sokan érnek meg nagyon magas kort. Ilyen Japánban Okinava, Olaszországban Ikaria vagy Olaszországban Szardínia. A bulváros életmódtudományok kedvelői már fejből tudják, mi a titok nyitja: sok jó saláta, sok mozgás és sok család és boldogság. Amint az egy nemrég bemutatott netflixes dokumentumfilmből is kiderülhetett, aki sokáig szeretne élni, legjobban teszi, ha ellátogat egy ilyen kék zónába és megnézi, mit ügyködnek az ott lakó százévesek.

Newmannek még 2010-ben tűnt fel, hogy a Nature és a Science öregedésről szóló cikkeinek adataival valami nem stimmel. Hosszú nyomozásba kezdett és felkutatta a világ legöregebb embereit. Kiderült, hogy a hosszú életkor valamiért fordított korrelációban áll az anyakönyvi kivonatok meglétével. A rekorderek alig tudták igazolni életkorukat, 500 amerikai matuzsálemből például heten rendelkeztek a megfelelő okirattal.

Az iratok a halál esetén is fontosak. A japán kormányhivatalok 2010-ben végzett vizsgálata kiderítette, hogy az okinavai százévesek 82 százaléka valójában halott. A hosszú élet egyik titka tehát, ha az emberről nem készül halotti anyakönyvi kivonat.

Az egyik leghíresebb kék zónáról azt is érdemes tudni, hogy egy 1975-ös felmérés megállapította, hogy az okinavaiak egészségi állapota a legrosszabb Japánban, ők eszik a legkevesebb zöldséget és 

A helyzet máshol sem különb. A várható élettartammal kapcsolatos statisztikákat nézve Szardínia a 128 európai régióból az 51., Ikaria pedig a nem túl acélos 109. helyezést érte el.

A görög becslések szerint a helyi százévesek 72 százaléka valójában halott vagy eltűnt, és csak nyugdíjcsalás formájában kísérti az élőket. Görögországban az elmúlt évtizedekben 9000, Olaszországban 30 ezer esetben derült ki, hogy már nem él a jogosult, akinek a nyugdíjat utalják.

Newman végkövetkeztetése az volt, hogy a kék zónák leginkább ott jönnek létre, ahol nagy az igény a nyugdíjcsalásra és ez találkozik a hivatalos nyilvántartások hiányosságaival. Okinaván például nem ott éltek különösen sokáig az emberek, ahol a sok zöldség és mozgás jutott, hanem ahol a második világháború alatt az amerikai bombázásokban megsemmisültek a nyilvántartások.

Az IgNobel díjas megfejtése, hogy a hosszú élet titka valójában a gazdagság, ami biztosítja a jó táplálkozást és a stresszmentességet.

(The Conversation, University College London)