Újabb időutazó állatot találtak

Az állati életciklusok változatosságuk ellenére a fő vonalakban megegyeznek: megszületnek, felnőnek, szaporodnak, majd megöregedve átadják a helyüket az új generációnak. Ettől nagyon kevés faj tér el, például ilyen a már ismert halhatatlan medúza, a Turritopsis dohrnii, amely képes visszafiatalodni. Az amerikai tudományos akadémia tudományos folyóirata a PNAS hasábjain megjelent beszámoló szerint újabb fajjal gyarapodott azon állatok csoportja, amelyek képesek teljesen rugalmasan váltani egyik életkorból a másikba.

A tudomány eddig is ismert olyan állatfajokat, amelyek képesek visszafelé fejlődni, léteznek ilyen medúzák, tengeri rózsák és korallok. De eddig csak két olyan állatfajt ismertünk, amely ivarérettség után is képes erre: az egyik a már említett T. dohrnii, a másik a kutyákra veszélyes háromízű galandféreg, az Echinococcus granulosus.

A medúzák életciklusa sokrétű és összetett, de a friss kutatásban vizsgált bordásmedúzák élete az egyszerűbbek közé tartozik. A hermafrodita állatok petéket raknak, amelyet többnyire maguk termékenyítenek meg, a petékből lárvaként kelnek ki, amelyek tapogatói visszafejlődnek, miközben megnyúlt testű kifejlett bordásmedúzává fejlődnek. 

Kár, hogy a levegő csak szobadísz

Az új felfedezés tárgya az ebbe a csoportba tartozó Mnemiopsis leidyi vagy amerikai fésűs medúza. A népies nevén tengeri diónak hívott állat behurcolt fajként a 80-as évek óta a Földközi-tengeren és Fekete-tengeren is nyüzsög és tizedeli halivadékokat bedöntve a helyi halászatot.

A Bergeni Egyetemen kutató szakemberek szembesültek a meglepő helyzettel, hogy az egyik tartályból eltűnt egy kifejlett példány, miközben ugyanitt megjelent egy lárva állapotú. A biológusok megpróbálták ellenőrzött körülmények között szándékosan előidézni az átalakulást. Mint kiderült, a tengeri diók élelemhiány vagy sérülés okozta stressz hatására képesek visszatérni egy korábbi fejlődési szakaszba.

Nagyon izgalmas volt, hogy tanúi lehettünk, ahogy lassan visszaalakulnak lárvává, mintha visszamennének az időben. Nemcsak morfológiailag alakultak át, de a lárvákra jellemző teljesen más táplálkozási szokások is visszatértek

– mondta Joan Soto-Angel, posztdoktori hallgató, a dolgozat egyik szerzője. A sérült és éhező medúzák tehát nem csupán összementek, hanem tapogatókat növesztve olyan táplálékra vadásztak, amire felnőtt formájukban nem tudtak volna.

Az amerikai fésűs medúza nemcsak visszanöveszti csonkolt részeit, hanem a levágott darab is regenerálja a testét, sőt két sérült medúza képes egymást kiegészítve összeolvadni. Az idő visszaforgatásának képességével együtt különösen ellenállóak.

Még 2013-ban a Mnemiopsis leidyi genetikai elemzése alapján derült ki, hogy nem a tengeri szivacsok, hanem a bordásmedúzák a jelenleg élő legősibb állatok. Úgy tűnik tehát, hogy a törzsfejlődés egy korai pontján bevett túlélési stratégiák közé tartozott az életciklusok váltogatása és a visszafejlődés. E működés biológiai alapjainak megértése fontos a később jövő élőlények szempontjából, ebben rejtőzhet az emberi öregedés lassításának vagy visszafordításának a kulcsa.

A kutatócsapatot vezető Pawel Burkhardt szerint az idő visszaforgatása mögött a molekuláris mechanizmus megismerése a legfontosabb, és az, hogy mi történik közben az állat idegrendszerével. A tengeri dió így fontos felfedezésekhez vezető kutatások kiváló modellállata lehet.

(Phys.org, University of Bergen)