Régészeti szenzáció: egy helyen élő emberelődök lábnyomaira bukkantak

Másfél millió évvel ezelőtt hétfő reggel egy afrikai tó nedves partján a Homo sapiens három elődje bandukolt. Pár órával előttük vagy utánuk ugyanitt igyekezett egy markáns állkapcsú, kisebb agyú rokon is, egy Paranthropus. Mindkét előd két lábon, felegyenesedve járt. Nyomaikat nem sokkal később sár, hamu vagy más üledék borította be és őrizte meg.

A nyomok körül óriás gólyák, pelikánok, antilopok, zebrák és vízilovak nyomait is azonosították. A kenyai Turkana-tó közelében található legendás lelőhely, Koobi Fora, ahol a nyomokra bukkantak, már 4 és 1,4 millió évvel ezelőtt nyüzsgött az élettől. Richard Leakey az emberi faj öt különböző felmenőjének maradványait fedezte fel itt az elmúlt ötven évben.

A 2022-ben, 77 évesen elhunyt Richard Leakey-nek már a szülei is ősemberkutatók voltak, és lánya vitte tovább a szakmát. Louise Leakey kollégájával, Richard Lokival együtt fedezte fel a nyomokat 2021-ben, amelyeket elővigyázatosságból nem sokkal később betemettek, és meghívták a Chatham Egyetem professzorát, Kevin Hatalát, a járás és a lábfej anatómiájának és evolúciójának kutatására specializálódott szaktekintélyt.

Úgy látszanak a sárban megcsúszó lábujjak nyomai, mintha a nyomok tegnapról maradtak volna

– mondta Leakey. Az ember elődeiből nem csak koponyatöredékek maradtak, a lábnyomok viszont nem mozgatható, nem elszállítható fosszíliák. Ráadásul egy lábnyomot egy adott emberelődhöz kötni nagyon más természetű kihívás.

Különböző életmódra szakosodtak

Az egyik csapás 13 lábnyomból áll és egy kelet felé tartó egyéntől származik, kevesebb mint egy méterre tőle három nyom halad észak felé. A nyomok keletkezésének időrendje nem világos, annyi viszont igen, hogy a megmaradásukhoz az kellett, hogy órákon belül vagy legfeljebb egy napon belül egy réteg üledék fedje be őket.

Hatala és csapata a modern emberi lábfej működésével vetette össze a másfél millió éves nyomokat. Amikor a modern ember sárba lép, ívként rajzolódik ki, ahogy tömegközéppontja a sarokról a lábujjak felé mozog.

A fosszilis lábnyomok azért izgalmasak, mert élő pillanatképek, amik életre keltik az őseinket. Az ilyen adatok által látjuk, hogy az egyének évmilliókkal ezelőtt hogy mozogtak a környezetükben, miközben interakcióba léptek egymással vagy állatokkal. Ez olyasmit nyújt, amit csontok vagy kőeszközök nem

– mondta Hatala.

A két vagy három egyénből álló, észak felé tartó csoport még jóval a modern ember megjelenése előtt már így sétált. A kelet felé tartó előember nyomai viszont sokkal laposabbak, az Australopithecushoz hasonlóak. Nagylábujja mozgékonyabb és az emberi lábhoz képest eláll a lábfejtől – a csimpánzok lábára hasonlít, akiknek még inkább elálló nagylábujja a fára mászást segíti.

A lelet felülírja Ernst Mayr ötvenes években keletkezett paleontológiai alaptételét, amely szerint különböző emberszabásúak nem éltek egy helyen egy időben. Azóta tudjuk, hogy elődeink a neandervölgyi és a gyenyiszovai emberrel is találkoztak, bár nem éltek egymás mellett békében. 

Ezzel szemben a Koobi Forán is nagy számban felbukkant Homo erectus és Paranthropus boisei csontok és fogak arra utalnak, hogy a mászkáló majmok tartósan éltek egymás mellett. Valószínűleg azért, mert táplálkozásuk és életmódjuk nem ütközött. A P. boisei drabális fejével és szupervastag fogzománcával magokat tört és kemény gyökereket rágott. A Homo erectus ugyanakkor mindenevő volt, de a futás biztosította mozgékonyságot a vadászatban is kamatoztatta. 

Ez vitán felül bizonyítja, hogy két különböző emberféle ugyanazon a felületen járt, gyakorlatilag pár óra eltéréssel. Az, hogy kortársak voltak, talán nem is annyira meglepő. De ez az első alkalom, hogy egyértelmű bizonyítékot találtunk erre, ami szerintem nagy dolog

– értékelte a leletet bemutató tanulmány egyik szerzője, Craig Feibel.

(The Conversation, Phys.org, Science Alert)