A társasjáték, ami a mexikói börtönökből indult hódító útjára

A játékban négy játékos egyenként négy bábuval versenyez a táblán, meghatározott kockakombinációkat használva, hogy a bábukat a kiindulási pozíciójukból a tábla körül, és a kijelölt sarkon keresztül kifelé mozgatják, miközben blokkolják az ellenfeleket − írja cikkében az Associated Press. 

A tábla a börtön korlátozásait szimbolizálja, és a játék célja, hogy a játékos a többiek előtt kijusson, és elnyerje a szabadságot – még ha csak képletesen is.

Alejandro Olmos, a Nemzeti Antropológiai és Történettudományi Egyetem középamerikai játékokra szakosodott régésze és antropológusa évek óta tanulmányozza és játssza a poleanát.

A játék eredetét az indiai chaupar (vagy pachisi) játékra vezeti vissza, amelynek régészeti bizonyítékai Krisztus után 600-ra nyúlnak vissza. A brit gyarmatosítás után a játék különböző nyugati országokban különböző neveken terjedt el, többek között Ludo, Aggravation és Parcheesi néven.

Valamikor 1940 körül a játék Mexikóváros elítéltjei között terjedt el, és valószínűleg a Lecumberri börtön – amelynek építészete a poleana tábla geometriáját idézte – szolgált a játék helyszínéül. Itt nevezték át poleanara, és itt kapta meg új szabályrendszerét.

Minden kultúrában van egy folyamat, amelyet átvételnek-átalakulásnak neveznek. Mexikóban a játék a börtönélet durvaságát tükrözi: a hibákat nem bocsátják meg

– mondta Olmos.  Bár a szerencse is szerepet játszik, a matematikai számítások kulcsfontosságúak a játékban.