Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
MEGVESZEM
Modern digitális túszdráma: fizettek, hogy 275 millió ember adatai biztonságban legyenekEgyre több művészeti kísérletbe vonják be a robotokat, hogy kiderüljön, van-e érzékük az alkotáshoz. Tavaly ősszel egy kétkarú gép szerepelt a Malmői Szimfonikus Zenekar koncertjén, csellón játszott, de egy kínai fesztiválon is felbukkant egy tunikát viselő humanoid robot, ott szintizni próbált. Most pedig, ahogy a Futurism írja, itt a robodobos: megpróbált eljátszani egy Linkin Park-számot, de oly kevés sikerrel, hogy egyelőre úgy tűnik, nincsenek veszélyben az ütőhangszeresek.
Ahogy Robot Drummer videóján láthatjuk, érti a dal koncepcióját, az In The End lényegét, de nem tudja lejátszani, nem találja el a pontos hangokat, így borul a dallam és a ritmus is. A YouTube-videó alatti kommentelők nem bántak kesztyűs kézzel vele, nagyon lehúzták, na nem mintha érdekelné az emberi kritika.
Volt, aki azt írta: „Az első zenekaromnak is volt egyszer egy ilyen pocsék dobosa.”
A robot Asad Ali Shahidnak, az olaszországi Dalle Molle Mesterséges Intelligencia Intézet gépészmérnökének a fejéből pattant ki, aki azt szerette volna megvizsgálni, hogy a robotok képesek-e fokozatosan megtanulni egy kreatív feladatot, például egy hangszeren játszani. Ahogy az egyik munkatársával arról beszélgettek, hogy fejlődnek a humanoid robotok, felmerült, hogy próbálják ki őket kreatív feladatokban is. Például a zenében. A dobolás tökéletes terepnek tűnt, mert ritmikus, fizikai, és gyors koordinációt igényel a végtagok között.
Az Unitree G1 humanoid robotjának szimulációját használva Shahid és kollégái egy gépi tanulási algoritmust képeztek ki, hogy megtanítsa Robot Drummernek a dalok lejátszását.
Az In The Enden túl a Robot Drummer olyan klasszikus slágerekkel teszi teljessé repertoárját, mint a The Police Roxanne-ja (nem könnyű darab, a ’70-es évek végének legjobb dobosa kellett az eredetihez, Stuart Copeland), a Nirvana Lithiumja, az AC/DC You Shook Me All Night Longja és Bon Jovi Livin’ on a Prayere. A fejlesztőkutatók azt mondták, a szimuláció nem csupán megtanulta, hogy kell lejátszani a dalokat, de akár 90 százalékos pontossággal hajtotta végre.
Csakhogy ha meghallgatjuk az előadását, elbizonytalanodunk, az ütemet nem tartja, ritmusérzéke a nullával egyenlő. Shahidék szerint azonban nincs semmi baj, a Robot Drummer megnyithatja az utat a robotelőadók előtt, hogy élő zenekarokat kísérjenek a színpadon. Sőt, az improvizálásra is meg akarják tanítani.
Ismerd meg a film mögött álló művészek történeteit és szerezd be a Hogyan tudnék élni nélküled? kulisszakönyvét!
MEGVESZEM