Szökőnap
4 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Őrülten szerelmes az Index-olvasó

2009.06.06. 17:32
Boldogok vagyunk, kedves olvasóink, de csak mert önök is boldogok. Mit számít a pénzügyi és politikai válság, ha önök virággal a kezükben, rózsaszín szemüveget viselő nyuszikként ugrándoznak az élet rögös útvesztőin? Közel huszonötezer ember töltötte ki szerelemmel kapcsolatos kérdőívünket, amelyből kiderült, az Index-olvasó kifejezetten szenvedélyes típus.

A szerelmes Index-olvasó

A kérdőívre 24962-en válaszoltak. A válaszadók 56 százaléka férfi, 60 százalékának felsőfokú, 37 százalékának középfokú végzettsége van. 52 százalékuk a fővárosban él, 8 százalékuk falvakban. 30 százalékuk egyedülálló, 36 százalék jár valakivel, 20 százalék házas, 13 százalék a fentiek által besorolhatatlan, zavaros kapcsolatban él. Olvasóink öt százaléka a saját nemével azonos nemű személybe szerelmes.

Az elemzést SPSS statisztikai elemző programmal készítettük.

Az Index-olvasók szerelemérzetét tudományosan, a szenvedély mértékének mérésére kidolgozott speciális teszttel vizsgáltuk. A Szenvedélyes Szerelem skálát Elaine Hatfield, a Hawaii Egyetem pszichológusa és Susan Spercher, az Illionis állami egyetem szociológusa dolgozta ki 1986-ban, azóta számos szociálpszichológus használta a szerelemmel kapcsolatos kutatásokhoz. A kérdőív kitöltéséhez azt az instrukciót adták a kutatók, hogy arra a személyre kell gondolni, akibe a kérdőívkitöltő éppen szerelmes vagy legutóbb szerelmes volt. Ha úgy érzi, hogy még soha nem volt szerelmes, arra kell koncentrálnia, akiről legjobban el tudja képzelni, hogy beleessen.

szerelmesgrafikon 03

85 százalék szerelmes

Az Index olvasói közül közel 25 ezren vállalkoztak arra, hogy a szerelemmel kapcsolatban megnyilvánuljanak, a válaszadók 85,5 százaléka szerelmes, a maradék nem, sőt, 643-an, vagyis az összes válaszadó 2,6 százaléka még soha nem érezte a legklasszabb érzést. A tesztben szerelmére gondolva kellett a válaszadónak tizenöt olyan állításra válaszolnia, mint például, hogy kétségbe esne-e, ha az illető elhagyná, vagy végtelen vággyal vonzódik-e hozzá.

A rendkívül pozitív eredményt részben annak tudjuk be, hogy aki szerelmes, szívesebben tölt ki kérdőíveket a szerelemről, mint aki éppen nagyon nem, de őszintén szólva nem pontosan értjük, mi lehet a levegőben. Mindenesetre, olvasóink kétharmada (63,5 százaléka) őrülten, a hivatalos skálameghatározás alapján extrém módon szenvedélyes. Ez a kategória Hatfield-Spercher kutatópáros szerint azt jelenti, hogy olvasóink nagyja képtelen másra gondolni, mint a szerelmére, pulzusa az egekben, lehetetlennek tartja, hogy vágyainak tárgyától távol tartsa magát. Még akkor is így érez, ha a rajongás már veszélyesen őrült.

Olvasóink valamivel több mint ötöde (22,4 százaléka) egyszerűen szenvedélyes, vagyis hajthatatlan intenzitással érez. További 8,8 százalék a harmadik, átlagos kategóriába esik: kitörően szenvedélyes érzelmei vannak szerelme tárgya iránt, de csak alkalmanként. 3,3 százalék elhidegült: lagymatag szenvedélyt érez, az sem túl gyakran, és 2 százalék, bár a szerelmére gondol, semmit nem érez. Utóbbi, hideg csoportban felülreprezentáltak a férfiak, az idősek (leginkább a hatvan év felettiek) és azok is, akik azt állítják, eddigi életük során igen sokszor, legalább hatszor voltak szerelmesek. Feltehetően a sok szerelem kiölte az extrém szenvedélyt.

szerelmesgrafikon 02

Az extrém módon szerelmes olvasóink között felülreprezentáltak a nők, a fiatalok (a szenvedély és az életkor fordítottan arányos). Csekély módon, de az alacsony végzettségűek is, valamint azok, akik egész életükben egyetlen embert szerettek.

Olvasóink 63 százaléka egyébként hisz abban a fajta szerelemben, ami soha nem csillapodik, és amit örök szerelemnek is szokás mondani. De vajon mi játszódik le az agyukban?

szerelmesgrafikon 01

Miért esünk szerelembe?

Az emberi reprodukciós viselkedés kétélű folyamat: egyfelől minél többet szeretnénk szexelni, másfelől jól szeretnénk szexelni, vagyis azt szeretnénk, ha a párválasztás sikeres lenne és utódaink átörökítenék génjeinket. „Minden élő ember a sikeresen párt választó emberek leszármazottai. Alkalmazkodtunk ahhoz, hogy bizonyos típusú párt válasszunk, és beváltsuk az ellenkező nem vágyait" – mondta a Time magazinnak a párválasztásról David Buss, a University of Texas evolúciós pszichológusa. És hogy mi alapján választunk társat?

Például a szagok alapján. Az ember rendkívül szofisztikált szaglása egészen különleges dolgokra képes a szerelemkutatók szerint. Az Evolution and Human Behavior című folyóiratban publikált meglepő tanulmány szerint az éppen ovuláló sztriptíztáncosok átlagosan hetven dollár borravalót kapnak, míg az éppen menstruáló (ezért evolúciós szempontból valamivel értéktelenebb) sztripperek csupán harmincötöt. Akinek éppen nem volt peteérése, és nem is menstruált, ötven dollárral kellett megelégednie.

cupido

Másfelől a fizikai jellemzők alapján is választunk. A nőknél a vonzó arc és a csípő-derék arány meghatározó, a férfiaknál a szőrösség és mély hang (amelyek tudattalanul a tesztoszteronbőséget sejtetik a szemlélőben). Mégis, hiába vonz bennünket valaki, ha ő nem talál bennünket vonzónak, és talán kevés dologtól hajlamos az ember jobban megőrülni, minthogy nem kaphat meg valakit, akit nagyon akar.

Szeretem, viszontszeret

De mi történik az Index-olvasók kétharmadának agyában, ha végre minden stimmel? Ha az egyik vonzónak találja a másikat, a másik pedig az egyiket, és beüt az igaz szerelem? A 2000 óta végzett funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatok (fMRI) szerint a romantika három agyi területhez köthető. Az egyik a VTA-terület (vertális tegmenta), ahol a dopamint termelő neuronok helyezkednek el. A neurontranszmitter dopamin vegyület felelős a mozgásért, az élvezetért és az emocionális reakciókért is. Ha nyerünk a pókeren, ha előttünk gőzölög a kedvenc ételünk, vagy ha megöleljük a szerelmünket, és elönt bennünket a boldogság, a dopamin felelős. Szerelmesek agyát vizsgálva a VTA-terület mutatta a legnagyobb aktivitást, mondja Helen Fisher, a Rutgers University antropológusa.

Azonban még az irgalmatlan nagy adag dopamin sem képes egymaga kiváltani és hosszú időre megtartani a szerelmet. Erre az agy kicsit feljebb és hátrább elhelyezkedő területe, a nucleus accumbens, más néven az előagyi szürkeállománymag hivatott. Az alsóbb agyi területeken induló jelek a nucleus accubensen keresztül nemcsak dopamint, hanem szerotonint és oxytocint is közvetítenek. És ha van anyag, ami az elköteleződést kiválthatja, az az oxytocin. Ez a hormon az agyalapi mirigy hátulsó lebenyében tárolódik, a hipotalamuszból érkezik, szabályozza a simaizmok működését, de fontos szerepe van például a szülés megindításában és abban is, hogy az anyák elementáris erővel kötődnek gyermekeihez. A szex idején felszabaduló oxytocin lehet felelős a monogám kapcsolatokért, ám a férfiakban az oxytocin hatását valamelyest ellensúlyozza a tesztoszteron. A szerelmes embereknek kimutathatóan magasabb az oxytocin-szintje.

A harmadik agyi terület, ami minden szerelmes agyában az átlagosnál tüzesebben munkálkodik, és ez a caudate nuclei nevű páros rész az agy két oldalán. A terület nagyjából akkora, mint egy koktélrák, és sok egyéb mellett a biciklizés vagy vezetés képességét is felügyeli, amelyeket igen nehéz elfelejteni. Abban is segít, hogy a fellángolás és mindent elsöprő szenvedély maradandó elköteleződésbe forduljon.

Vannak olyan kutatók, akik szerint a helyzet még ennél is bonyolultabb, ugyanis a szerelmet, a szeretetet és a nemi vágyat igen nehéz megkülönböztetni a neurológiai vizsgálatokkal. És valóban, bár Andreas Bartels, a Max Planck Intézet neurobiológusa az fMRI vizsgálatokat követően állította, a szerelemesek és a pornót néző, felizgult emberek agya igenis különbözik, a gyermeküket néző anyák és a szerelmüket néző szerelmesek agya között képtelen volt különbséget felmutatni.