A mimikai reakciók felismerése nem általános, dekódolásuk kultúrához kötött: az ázsiaiak elsősorban a szemre koncentrálnak, míg a nyugati kultúrákban élőknek legalább ugyanilyen fontos a száj környéke is. A jelenség okára úgy jöttek rá a kutatók, hogyegy kísérletben megfigyelték az alanyok szemmozgásait. Az európaiak az arc egészét pásztázták, míg az ázsiaiak szinte csak a szemek környékére fókuszáltak.
Minderre egy brit kutatás világított rá. A Glasgow Egyetem tudósai 13 európainak és 13 ázsiainak - utóbbiak kínaiak és japánok voltak - mutattak különböző arckifejezéseket. A kultúrától függetlenül mindenütt jelenlévő hat alapérzelem, a düh, félelem, undor, meglepetés, öröm és szomorúság mellett egy semleges arcot is beiktattak. Míg az európaiaknak nem akadt gondjuk az érzelmek helyes besorolásával, az ázsiaiaknak nehézséget okozott a félelem és az undor felismerése.
A témában egy másik elemzés fényt derített arra, hogy amennyiben csak a szemeket vesszük figyelembe, a félelem és a meglepetés, valamint az undor és a düh kifejezései igencsak hasonlóak. Az ázsiaiakhoz eljutó információ tehát nem teszi egyértelművé, melyik érzelem kifejezésével van dolguk. Azért ismerik fel olyan nehezen a félelmet és az undort, mivel összekeverik a meglepetéssel és a dühvel.
A szem előtérbe helyezése az Ázsiában használt szmájlikban is tükröződik. Az európaiaknál a mimikai jelek esetében is hangsúlyos a száj, és az emailekben is az :) és :o fejezi ki az örömöt, illetve a meglepetést. Az ázsiaiak ezzel szemben a ^.^ és O.O jeleket használják ugyanerre.