Gyula
8 °C
21 °C

Száz éven belül kihal a nyelvek 90 százaléka

2009.10.20. 17:00 Módosítva: 2009.10.20. 17:00
Ma nagyjából hétezer különféle nyelvet beszél a Föld 6,8 milliárd lakója, és ezeknek a nagy része menthetetlenül el fog tűnni egy évszázadon belül, figyelmeztet Claude Hagege francia nyelvész, és az amerikai Ethnologue nyelvészszervezet. Ha a globalizáció által fűtött mostani trendek folytatódnak, 2100-ra alig 700 nyelv fog megmaradni, vagyis a mai nyelvek 90 százaléka eltűnik.

Az Ethnologue adatbázisa szerint ma 473 nyelv számít veszélyeztetettnek, ebből 133 gyakorlatilag halálra van ítélve, mivel már kevesebb mint tíz ember beszéli őket, legtöbbjük ausztrál, közép-, és dél-amerikai bennszülött törzsi nyelv. A fiatalok jellemzően beköltöznek a városokba, és angolul vagy spanyolul beszélnek, az öregek pedig lassan kihalnak, és velük elpusztul a nyelv is.

Egyre jellemzőbb az is, hogy maga a közösség adja fel a nyelvét, és a gyerekeket már nem tanítják meg a nép eredeti nyelvére, amivel úgysem tudnak majd boldogulni az életben a törzs határain kívül. Ha pedig egy nép feladja a nyelvét, azzal feladja az identitását is, mondta Paul Lewis nyelvészprofesszor a BBC-nek adott interjújában. Mivel a mai hétezer nyelv feléhez nem tartozik semmilyen írásos forma, ez azt is jelenti, hogy az adott nép kultúrája, történelme, művészete is nyomtalanul eltűnik.

A nyelvészek számításai szerint ma a világ lakosságának 94 százaléka a legelterjedtebb 400 nyelv valamelyikét beszéli, és a maradék több ezer nyelv szinte mindegyikének léte veszélybe fog kerülni a következő évszázadban. Az uralmat a ma legjobban elterjedt három nyelv a mandarin (a hivatalos kínai nyelv, 845 millióan beszélik), a spanyol (329 millió) és az angol (328 millió) veszi majd át.

Bár több száz nyelvnél már valószínűleg nincs esély a túlélésre, több példa is mutatja, hogy ha odafigyel az adott ország, megőrizhetők az ősi nyelvek, mint a walesi Nagy-Britanniában, vagy a maori bennszülötteké Új-Zélandon. Sőt, akár holtából is fel lehet támasztani egy nyelvet, ha kellőképpen dokumentálva van. Claude Hagege a héber nyelvet hozza fel példának, ami a 19. század elején már gyakorlatilag csak írásos emlékek formájában létezett, és senki nem beszélte, de mára ismét létező, aktívan használt nyelvvé vált Izraelben.

A legtöbb nyelvnek azonban nincs erre esélye, mert a világ nagyon kevés helyén van meg az akarat és az erőforrás arra, hogy dokumentálják és megőrizzék a ritka nyelveket. Sőt, főleg Oroszország keleti részén és Kínában éppen ennek az ellenkezője zajlik, törvénnyel kényszerítik az etnikumokat a beolvasásra, és az orosz, illetve a mandarin használatára az anyanyelvük helyett.

Egyes nyelvészek szerint viszont éppen a globális nyelveknek nincs esélyük a túlélésre, ők azt jósolják, hogy pár száz éven belül tucatnyi nyelvre eshet szét az angol, ahogy az annak idején a rómaiak által beszélt latinnal történt a birodalom egyes területein, és ahogy az angollal és franciával is megtörtént már az egykori gyarmatbirodalmak területén, ahol nem vette át a helyi nyelvek szerepét, hanem azokkal keveredve új nyelveket hozott létre.