További Tudomány cikkek
Paul Sereno, a Chicagói Egyetem, valamint Hans Larsson, a montreali McGill Egyetem kutatója csütörtöki sajtótájékoztatóján számolt be a felfedezésről.
Nigerben fedezték fel a 6 méter hosszú Kaprosuchus saharicus maradványait, amely páncélozott ormánnyal és három sornyi éles tépőfoggal rendelkezett. Húsevő volt, és a prédát az ormányával ütötte le, majd borotvaéles agyaraival gondosan felszeletelte zsákmányát. Az új fajnak sajátosságai alapján a kutatók a vaddisznókrokodil becenevet adták.
Az alig egyméteres Araripesuchus rattoides, a patkánykrokodil növényevő volt, maradványait Marokkóban fedezték fel. Az alsó állkapcsából egy pár ásófog állt ki, ezekkel túrt ki a földből gyökereket, lárvákat.
Niger és Marokkó jelenlegi területén egyaránt előfordult a 6 méter hosszú Laganosuchus thaumastos, amelyet a paleontológusok palacsintakrokodilnak becéznek a széles, lapos koponyájának és lapos ormányának köszönhetően. A hüllő, amelynek keskeny állkapcsában éles, tüskeszerű fogak sorakoztak, leginkább halászott. A tudósok feltételezése szerint a palacsintakrokodil képes volt akár órákig száját kitátva mozdulatlanul lapítani, a zsákmányra várva.
Paul Sereno és Hans Larsson ráadásul két korábban már ismert krokodilfaj újabb maradványait fedezte fel. Az Anatosuchus minor, amely mindössze 90 centiméteres volt, halakkal, békákkal és lárvákkal táplálkozott. Széles ormánya és Pinocchio-szerű szaglószerve volt. A kacsakrokodil az ormánya végén lévő speciális érzékelők révén képes volt körbetapogatni a tengerpartot, vagy a part menti sekély vizet táplálék után kutatva.
Növényekkel és lárvákkal táplálkozott a 90 centiméteres Araripesuchus wegeneri, amelynek maradványait Nigerben lelték meg. A paleontológusok ebkrokodilnak becézik a hüllőt, amelynek puha, szimatoló, kutyaszerű orra volt.
Mint a két paleontológus a National Geographic által rendezett sajtótájékoztatón elmondta, a három új és a két, már korábban is ismert faj a krokodilok teljesen új világába engednek bepillantást.
"Egészen mások, mint az északi félteke krokodilusai" - jegyezte meg Paul Sereno.
Ismertetése szerint 100 millió évvel ezelőtt éltek a déli kontinensen, Gondvanaföldön. (Ősi szuperkontinens, amely magába foglalta a déli félteke mai kontinenseit és szigeteit, beleértve az Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, és a mai északi féltekéről az Arab-félszigetet és Indiát.)
A kutatók feltételezése szerint ezek a krokodilok képesek voltak futni, a prédát üldözve, ahogy úszni és búvárkodni is.
"Afrikai krokodiljaink egyaránt rendelkeztek fürge lábakkal, és hajlékony, az úszást segítő farokkal. E kettős képesség segítette őket a túlélésben a dinoszauruszok korában" - hangsúlyozta Paul Sereno.
Paul Sereno 2000-ben fedezte fel a Szacharában annak a 12 méter hosszú, s 8 tonna testsúlyú hüllőnek a maradványait, amelyet szuperkrokodilusnak nevezett el.
Az új krokodilfajokról szóló tanulmányt a ZooKeys című szaklap adja közre, és a felfedezésről beszámol a National Geographic is.