Meglesték a teremtés titkait
További Tudomány cikkek
-
Használható fegyver-e a kínai Halálcsillag? - Megőrülhetett a Balti-tenger magányos delfinje?
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
Egy új, infravörös tartománybeli méréseken alapuló eredmény alapján valószínűleg nincs lényegi különbség a nagy tömegű, illetve a Naphoz hasonló méretű csillagok keletkezési folyamatában.
A modern csillagászat megoldási kísérleteknek egyik leginkább ellenálló problémája annak feltárása, hogy a csillagbölcsők mélyén milyen módon keletkeznek a legnagyobb tömegű csillagok, írta meg a Hírek.csillagászat.hu. Az egymással versengő elméleteknek azt kell eldönteni, hogy ez a folyamat egyszerű skálázással nyerhető a kistömegű csillagokéból, vagy egészen más fizikai folyamatok hatnak.
A W33A fantáziarajza. A születőben lévő nagytömegű protocsillagot egy akkréciós korong veszi körül (sárga/narancssárga), ami egy vastag porgyűrűbe ágyazódik. A csillag pólusaiból nagysebességű áramlások (kék) indulnak ki. Ez a kép egybecseng a kistömegű csillagok kialakulásáról alkotott elképzeléseinkkel.
A kérdés nehézségét - Ben Davies (University of Leeds) szavaival - az adja, hogy ezek a csillagok tömegüknél fogva sokkal gyorsabban fejlődnek, mint a Naphoz hasonló méretűek, ezért mire kiszabadulnak abból a por- és gázfelhőből, melynek anyagából születtek, a történetük már szinte véget is ért. Ha tehát kialakulóban lévő nagytömegű csillagot akarunk megfigyelni, akkor valahogyan át kell látnunk a fiatal objektumot takaró felhőrétegeken.
A Davies által vezetett nemzetközi kutatócsoport pontosan ezt tette a Mauna Kea csúcson üzemelő északi Gemini teleszkóp közeli infravörös tartományban működő NIFS (Near-Infrared Integral Field Spectrograph) műszerével végzett mérések segítségével, melyek kivitelezését a légkör zavaró hatásának csökkentésével a teleszkóp ALTAIR adaptív optikai rendszere is segítette. A célobjektum a tőlünk mintegy 12 ezer fényév távolságban található, a Sagittarius csillagképben megfigyelhető W33A katalógusjelű nagytömegű protocsillag volt.
A W33A sugárzásának látható komponense a köztünk lévő por elnyelése miatt körülbelül négy nagyságrendnyi csökkenést szenved el, sokszorosát az infravörös veszteségnek, ezért a méréseket csak ebben a tartományban lehetett elvégezni. Az MYSO-k közül a W33A az első, melyet - köszönhetően az adaptív optikai rendszernek és az alkalmazott spektroszkópiai eljárásnak - részletesen sikerült tanulmányozni.
A kutatócsoport számításai szerint az objektum tömege a Napénak legalább tízszerese, és még most is gyorsan növekszik. A megfigyelések szerint a protocsillagot egy anyagbeáramlási korong veszi körül, ami egy nagyobb, porból és gázból álló tóruszba van beágyazódva. A csillag pólusaiból körülbelül 300 km/s sebességű anyagkiáramlások (bipoláris jet-ek) indulnak ki.
A kutatócsoport egyik tagja, Melvin Hoare (University of Leeds) szerint ez a kép teljesen megfelel a jóval kisebb tömegű csillagok kialakulása körüli állapotokról alkotott elképzeléseinknek. A születési folyamata közben elcsípett nagytömegű objektumról nyert eredmények tehát azt támasztják alá, hogy ezek a csillagok hasonló módon jöhetnek létre az intersztelláris anyagból, mint kisebb társaik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
