Istenben hiszünk, az ördögben nem

Közel 15 ezren töltötték ki a kérdőívünket, és a totálisan nem reprezentatív eredményekből kiderült, hogy Isten és a tudomány békésen megfér egymás mellett, hogy hajlamosak vagyunk a megnyugtató és kényelmes dolgokban hinni, hogy a kíváncsiság könnyedén felülírja a racionalitást, és hogy meghökkentően színes az Index-olvasók világnézeti palettája.

Istenben igen, az egyházban nem

Első kérdésünk az istenhitre vonatkozott, itt a legutóbbi, 2001-es népszámlálás adatai alapján próbálhattunk előre megtippelni az eredményt, akkor a válaszadók közel háromnegyede vallotta magát a három nagy keresztény egyház (katolikus, református, evangélikus) egyikéhez tartozónak, a többi vallás alig egy százalékot tett ki, a maradék egynegyed pedig nem tartozott semmilyen egyházhoz, vagy nem akart válaszolni.

Ehhez képest olvasóink között a felsőbb hatalom létét elutasítók, és a „maguk módján” vallásosak voltak a legtöbben, utóbbiakat talán úgy jellemezhetnénk, hogy Istenben hisznek, de az egyházakban nem. A templomba (illetve a konkrét épülettől elvonatkoztatva: bármilyen gyülekezetbe) járó vallásosok aránya 20 százalék alatt maradt, a nem keresztény vallások hívei pedig majdnem 5 százaléknyian voltak – elég meghökkentő adat, hogy a templomjáró keresztények alig négyszer annyian vannak, mint ők. Bár a konkrét vallásra itt nem kérdeztünk rá, elég nagy (70 százalék körüli) átfedést mutatott ez a csoport azokkal, akik a túlvilágra vonatkozó kérdésnél a reinkarnációt jelölték meg, így feltételezhetjük, hogy nagyrészt a keleti vallások híveiről van szó.

Odaát

Nem meglepő, hogy a halál utáni élet lehetőségét elutasítók nagyjából annyian vannak, mint az isteni hatalomban nem hívők, az viszont megdöbbentő, hogy a válaszolóink közel negyede a lélekvándorlásban hisz. Az ilyen választ adókat tovább vizsgálva kiderült, hogy a nagy többségük a „magam módján vagyok vallásos” csoportból került ki. A keleti filozófiákból és keresztény hagyományokból gyúrt mix roppant népszerű az Index olvasói között, talán ebben a legmegnyugtatóbb dolog hinni, hogy a halálunk után mindent újrakezdhetünk, de addig is vigyáz valaki ránk odafent.

A mennyországot és a poklot alig kétszer annyian tartják vallásos metaforának, az Istennel való örök egybeforrás, és az Istentől való elfordulás szimbólumainak, mint valós, létező helynek az örök kárhozat kénköves lángjaival, illetve bodros bárányfelhőkkel. XVI. Benedek pápa elhíresült kijelentése, miszerint a pokol valós hely, a mennyország viszont csak szimbólum, látványosan nem győzte meg az olvasóinkat. Istenben szeretünk hinni, az ördögben nem.

Teremtő, tervező, fejlődő

Egy 2005-ös felmérés szerint az amerikaiaknak alig a harmada hiszi el Darwin evolúcióelméletét (pontosabban a molekuláris biológia és az evolúcióelmélet egyesítésével kialakult szintetikus evolúcióelméletet, amit ma a tudomány széleskörűen elfogad). Az Index olvasói ennél sokkal inkább hajlamosak a tudomány álláspontja mellé állni, az eredményeink érdekes módon szinte pontosan megegyeznek egy másik amerikai felmérésével, amit orvosok körében végeztek szintén 2005-ben, és egybevág a Science magazin tavalyi felmérésével, ami szerint Magyarországon 60 százalék körüli az evolúcióelmélet támogatottsága.

Érdekes, hogy az evolúciót támogatók között szinte ezrelékre ugyanolyan volt az istenhitre adott válaszok eloszlása, mint a teljes mintában (hisz Istenben 56,5%, nem hisz felsőbb hatalomban 37,2%, nem keresztény vallást követ 4,4%). Ez azt jelenti, hogy nagyon jól megfér egymás mellett a tudomány és az istenhit, és a vallásosság önmagában még nem ösztönöz arra, hogy az ember kételkedjen a tudomány eredményeiben és bizonyítékaiban. Az intelligens design elméletét leginkább a maguk módján vallásosak támogatják (58,5% az arányuk itt, majdnem a duplája, mint a teljes mintában), és az istenben nem hívők utasítják el (csak 11,7% az arányuk a támogatók között, ami kevesebb, mint harmada az összes válaszolónál mértnek).

A bibliai teremtéstörténetben hívők aránya majdnem megyegyezik a mennyországban és pokolban hívőkével, ők lehetnek az a nagyjából 10 százalékos réteg, aki szó szerint értelmezi a Bibliában leírtakat. Gondolhatnánk, de a statisztika mást mutat, a két csoport közel sem azonos, kevesebb mint 60 százalék az átfedés közöttük.

A csillagokon túl

Az asztrológiával kapcsolatban egy éve már kérdezősködtünk önöknél, akkor nagyjából úgy nézett ki az eredmény, hogy a válaszolók kicsit kevesebb mint a fele utasította el a horoszkópot, harmada mondta, hogy nem hisz benne, de azért kíváncsiságból el szokta olvasni, a maradék egyötöd pedig hitt benne. Az arányok mostanra a szkeptikusok felé tolódtak el, és egészen kicsire olvadt azoknak a tábora, akik hisznek a horoszkópban, és a csillagokhoz igazítják az életüket (vagy csak annyit látunk, hogy egy kimondottan az asztrológiával foglalkozó cikk több horoszkóphívő olvasót vonz). A kíváncsiság pedig nagy úr, a horoszkópkészítők úgy látszik sokkal inkább építhetik erre az üzletüket, mint az asztrológiába vetett hitre. Jól megfigyelhető, hogy mennyire következetesek a tudomány álláspontja mögött felsorakozók: akik Darwin mellett tették le a voksukat evolúcióügyben, azok 96 százaléka nem hisz az asztrológusoknak.

Egy 2007-es kutatás szerint az amerikaiaknak több mint a harmada hisz az ufókban; nálunk ennél jóval alacsonyabb volt az arány. A többség nem utasítja el a földönkívüli civilizációk létezésének lehetőségét, de abban nem hisz, hogy titokban már köztünk járnának, végül bő tíz százalék tagadja az értelmes idegen élet létének esélyét. Ebben a csoportban szinte teljes egészében ott van a már említett vallásos kemény mag, annak ellenére, hogy a Vatikán hivatalos álláspontja szerint összeegyeztethető a földönkívüliek létezése a Bibliával.

Ha egyben hisz, mindben hisz

Az ezoterikus tanok és babonák elfogadottsága tíz százalék magasságában tetőzik, kivéve az álomfejtést és a Feng Shui-t (bár a lélekvándorlásba vetett hit magas aránya után a szintén keleti gyökerű, az energiák harmonikus áramlásával foglalkozó kínai bölcsesség elfogadottsága sem meglepő), és az álomfejtést.

Érdekes, hogy a laikus számára a Feng Shui térrendezési elveihez nagyon hasonló radiesztéziában hisznek a legkevesebben: a rejtélyes földsugárzások csak 4 százalékot győznek meg az Index olvasói közül. A távgyógyítás, az átkok és boszorkányok, és a kártyajóslás ütközött még az átlagnál nagyobb elutasításba.

Olvasóink egyébként jóval kevésbé hisznek az ezoterikus tanoknak, mint a Tárki legutóbbi hasonló témájú felmérésének válaszadói: a közvéleménykutatók 20-30 százalék körüli értékeket mértek (a miénknél valószínűleg sokkal inkább reprezentatív mintán) a jósokban, asztrológiában és gyógyitókban hívők arányára.

A Tárkinak azt a megállapítását, hogy az ezotériatípusok elfogadása közötti korreláció erős, mi is meg tudjuk erősíteni: aki az egyikben hisz, az nagy valószínűséggel a többiben is, tehát az ezotéria elfogadása egyfajta világnézet. Ahogyan az elutasítása is: a hardcore tudománypártiak (azokat soroltuk ide, akik az asztrológiát elutasították,és hittek az evolúcióban) az egy-két százalékos támogatási arányt alig érték el az utolsó kérdésünkben felsorakoztatott (ál)tudományok.