További Tudomány cikkek
- A súlycsökkentő műtét lehet a megoldás a túlsúlyos cukorbetegek problémáira
- A Ryugu aszteroida mintái hemzsegnek az élettől
- A vese sejtjei is képesek az emlékezésre
- Hatalmas aranylelőhelyre bukkantak Kínában, ez lehet a Föld egyik legnagyobbja
- A Csendes-óceán villámai miatt lehet több zivatar Magyarországon
Jason Brown, Victor Morales és Kyle Summers a perui utánzó nyílméregbéka, a Ranitomeya imitator párzási szokásait vizsgálta. A monogámnak tartott kétéltű korábban sem volt ismeretlen a tudomány előtt, sokan kutatták szokásait. Párzás után a nőstény levelekre rakja le a megtermékenyített petéket, a kikelt ebihalakat a hím egyenként, hátán viszi át a broméliafélék levelein összegyűlt apró víztócsákba. Hat békaporonty kerül minden egyes kis medencébe, és az apróságok fölött a hím őrködik.
Amikor az ebihalak megéheznek, a hím szólítja párját, aki egy megtermékenyítetlen petét rak le minden egyes keltetőbe, ezt fogyasztják el táplálék gyanánt a békaporontyok – idézi a BBC a tanulmányt. Bár a Ranitomeya imitator békapárjai teljes egységben cselekednek, az amerikai kutatók most kiderítették a hűség határait.
Jason Brown és kollégái több békapártól vettek DNS-mintát, majd genetikai vizsgálatoknak vetették alá az utódok több nemzedékét is. Mint kiderült, a Ranitomeya imitatoroknál tizenkét békafamíliából tizenegyben a hímek és a nőstények mindvégig hűségesek voltak egymáshoz, és közösen nevelték fel csemetéiket. A tizenkettedik családban a hím két nősténnyel párosult, ám ők is közösen gondoskodtak a kicsikről. Így a Ranitomeya imitator az első kétéltű, amely esetében a genetikai vizsgálatok bizonyították monogám természetét.
A hűtlen rokon
Ugyanakkor a Ranitomeya imitatorhoz igen hasonlatos másik nyílbékánál, a Ranitomeya variabilisnál a hűségről már szó sincs. Az utóbbi békafajta esetében az ebihalak ötször nagyobb víztócsában nevelkednek, mint a Ranitomeya imitator porontyai. A nagyobb vízfelület több élelmet kínál, így az apróságok nevelésében a nősténynek semmiféle szerep sem jut, az ebihalak gondozását kizárólag a hím vállalja magára.
Amikor a kutatók mindkét békafajta ebihalait a megszokottól eltérő méretű víztócsába helyezték át, kiderült, hogy a nagyobb medencében, ahol sok volt a táplálék, a békaporontyok gyorsabban nőttek, viszont szülői segítség nélkül a kis vízben nem voltak képesek megélni. A Ranitomeya imitator esetében, amikor az ebihalak a leveleken összegyűlt vízben nevelkednek, mindkét szülő gondoskodására szükség van a túléléshez, így a békapárok együtt maradnak. Ha azonban az ebihalak nagyobb tócsába kerülnek, a békapároknak már nem kell hűségesnek maradniuk egymáshoz, hiszen nincs szükség az együttműködésre utódaik felneveléséhez.