Önpusztító két hónap volt ez

Megdöbbentő számsorral szembesültem február nyolcadikán, hétfő reggel. A testsúlyom – tudom, tudom, tömegem – mindössze 90,3 kiló volt, olyan kevés, mint nagyjából húszéves koromban (ami biztos: 88 kilósan érettségiztem, majd jöttek az egyetemi évek egy sörgyáras megyében, két borvidék között félúton, szóval ekkortól már csak híztam és híztam). Ez éppen 10 kilóval és 40 dekával volt kevesebb, mint a január 3-i, rekordot jelentő 100,7 kilós súlyom. Ez utóbbi 6,8 kilós hízással értem el, tehát, ha jól számoltam, napra pontosan ugyanannyi idő alatt 3,6 kilóval többet fogytam januárban, mint amennyit híztam decemberben.

Két hónap számokban

Mindemellett a releváns laboreredményeim is javultak, igaz, meglepő módon nemcsak a januári, általam egészségesnek gondolt időszakban – hogy miért nem egészségesről, hanem egészségesnek gondoltról írok, arra majd visszatérek –, hanem már decemberben is, derül ki a három laborleletből. A decemberin a koleszterinszintem 7,3 mmol/liter (az egészséges tartomány 2,6 és 5,2 között van), a trigliceridem 2,34 mmol/liter az egészséges 0,7-1,7 helyett. Januárra, hiába a hurkák és kolbászok és tepertők és szalonnák, ésatöbbik, ésatöbbik, a koleszterinem 7,2-re, a trigliceridem 1,99-re esett (és csökkent az egyébként egészséges tartományban lévő HDL-koleszterinem is). Majd eljött a február, és a koleszterinem 6,9-re, a trigliceridem 1,4-re, vagyis ez utóbbi egészséges szintre esett (és még lejjebb ment a HDL-koleszterin is, már-már az alsó határhoz került veszélyes közelségbe). A vércukrom decemberben nőtt, januárban csökkent, a mérés napján 5,3-as szinten volt, a korábbiakon 4,9-et és 5,5-öt is mértem.

Szóval a számok minden téren arról árulkodnak, hogy érdemes volt januárban visszafogottan enni – sok gyümölcsöt és zöldséget és fehér húsokat, semmi szénhidrátot, kevés zsiradékot –, mert az ember karcsúbb tud lenni, ha akar, méghozzá rövid idő alatt, és még egészségesebb is lehet. Szerencsére azonban mielőtt nekiálltam volna a 2010-es év fogyókúrás sikerkönyvét megírni, egy táplálkozási szakértővel kiértékeltük, amit az elmúlt két hónapban műveltem. És a beszélgetés végére meggyőződhettem arról, hogy a számaim olyanok, mintha Katona Tamás pénzügyi államtitkár varázsolta volna elő őket a maga kimért tényszerűségével: lehet, hogy jól néznek ki, de aggasztó, ahogyan megszülettek.

Így ne

Hogy miket hibáztam? Először is azt, hogy hektikusan ettem: egy hónapig sokat, egy hónapig keveset. Az ilyen kilengések – amiket én csak kísérletnek szántam, de fórumok bejegyzéseit olvasgatva sokan visszatérően így töltik az év végét és az év elejét – nagyon megerőltetik a szervezetet. Az alapanyagcsere a kulcsa annak, hogy az ember hízik, vagy éppen fogyásban van – mondja a vizsgálataimat a Sümeghi Orvosi Kft.-nél elvégző dr. Ádám Éva.

Amikor az ember sokat eszik, akkor a szervezete átmenetileg gyorsított tempóban használja fel a tápanyagot de amikor önsanyargató módon koplalni kezd, akkor a szervezet elkezd tartalékolni, mivel éhezésnek értékeli. Ha a diétát ismét féktelen evés követi, akkor bekövetkezik a jojó-effektus, és az emberek többsége többet hízik, mint amennyit fogyott.

Aztán persze, de ezt tudtam, maga a hízás az mindenképpen egészségtelen, még ha a laboratóriumi leletekből ez rövid távon nem is derült ki egyértelműen. Viszont, bár ezt nem tudtam, egészségtelen – legalábbis normál, nem kórosan elhízott, kórházi nullkalóriás diétán lévő embernél – önmagában a túl gyors fogyás is. A szakértők szerint a heti félkilós, tehát a nagyjából havi kétkilós testtömegcsökkentés mondható egészségesnek. Ennek viszont tartósnak, hónapokig folytatódónak kell lennie – én viszont, mitagadás, már a vérvétel után megálltam a már többször emlegetett, mint megtudtam, egykor Delikátnak hívott újlipótvárosi kisvendéglőben egy finom Jókai-bablevesre.

Aztán az sem biztos, hogy a szénhidrátmentes étkezés a legjobb és legegészségesebb táplálkozási mód. Vannak sztárdiéták, mondják a szakértők, de szerintük fontosabb lenne, hogy arra odafigyeljünk: mennyi kalóriát viszünk be a szervezetünkbe. A legszigorúbban fogyózóknak is azt ajánlják, hogy napi 1200-1500 kalóriát fogyasszanak – előbbi mennyiséget a nők, utóbbit a férfiak –, és figyeljenek oda arra, hogy a fogyás során ne az izom, hanem a háj tűnjön el. Ennek értéke egyébként mindenkinél más és más, a legfontosabb, hogy az egyénileg meghatározott alapanyagcsere-szint alá ne menjünk. Hogy ezt hogyan számolhatjuk ki?

Hogyan számoljunk?

Az úgynevezett nyugalmi anyagcserét a férfinál úgy, hogy veszünk 900-at, ehhez hozzáadjuk a kilókban számolt testsúlyunk tízszeresét, míg nőknél 700-hoz adjuk hozzá a kilónkénti testsúly hétszeresét. Az így kapott értéket meg kell szorozni ülő életmód esetén 1,2-vel, közepes aktivitású embereknek 1,4-gyel, míg nehéz fizikai munkát végzőknek 1,8-cal, hogy megkapjuk az egyéni energiaszükségletet. Ha ez túl bonyolult, az egyszerűbb megoldás: a testsúly huszonkétszereséből 500 kalóriát levonva megtudjuk az ideális fogyáshoz szükséges kalóriamennyiséget. Példaként említették, hogy ha egy 180 centis hivatásos sportoló 110 kiló, akkor neki esetleg nincs oka aggódni, míg egy középkorú irodistának valószínűleg igencsak van.

Vagyis mozogni kell, méghozzá sokat – ez egyfelől segíti a zsírégetést, másfelől erősíti az izomzatot. Én viszont nem mozogtam többet, mint decemberben – hogy tényleg csak az étkezések különbségei hassanak a szervezetemre –, vagyis éppúgy semmit, mint a múlt év utolsó hónapjában, és az azt megelőzőben, és az azelőttiben, és folytathatnám így tovább egészen addig, amikor ellopták a biciklimet. Másfelől viszont önmagában csak a mozgás sem elég, egyetlen szelet torta ledolgozásához körülbelül egy órát kell futni – mondja Ádám doktornő.

Óvatosan égessünk

Egyébként, ha már zsírégetés: a szakértők azt mondják, egészséges embereknek nem érdemes zsírégető tablettákkal tuningolni magukat, megfelelő életmódot kell kialakítani, ez a lényeg. És szavaikat mintegy alátámasztja a hír, amit napokkal ezelőtt olvastam, miszerint valami európai gyógyszerészeti ügynökség ajánlására a hazai gyógyszerészeti intézet felfüggesztette azoknak a hivatalos nevükön elhízás kezelésére szolgáló gyógyszereknek a forgalmazását, amik, no, ennek utána kellett néznem, szibutramint tartalmaznak. Úgyhogy mostantól csak egyféle, ismét keresgélés a hírek között, orlisztát-tartalmú gyógyszerek forgalmazását engedélyezik, mondván, az nem hat a központi idegrendszerre, nincs serkentő, étvágycsökkentő hatása, és nem befolyásolja a szívritmust, az agyműködést sem. Meg is rémültem kicsit, hogy mi mindent művelhettem volna magammal ebben az egyébként is önpusztító időszakban, ha még kis fehér – vagy mittudomén milyen színű és méretű – tablettákkal próbálom meg felturbózni a januári fogyást, és megnyugodtam, hogy ez eszembe sem jutott.

És ha már ennyi minden rosszul csináltam, hogyan lehetnek mégis szépek a számok? A trigliceridszintre valóban már nagyon rövid távon nagyon pozitív hatással van egy diéta, a koleszterin azonban még tartós étrend- és életmódváltással sem mindig vihető egészséges szintre.(van saját termelés is, ami még diéta esetén is gyógyszeres kezelést igényelhet) Hónapokban kell gondolkodni, nem szabad feladni a programot akkor sem, ha egy-egy nap valaki úgy érzi, hogy bűnözött, mert átlépte a bevinni tervezett energiamennyiségét – mondja a szakértő. Aki szerint a csökkentett energiatartalmú étrendet olyan trükkökkel is el lehet érni, hogy például egy centi helyett fél centi vastag szeletet vágunk a kenyérből (persze a teljes kiőrlésűből), hogy kisebbekre cseréljük a tányérokat, hogy lassabban eszünk, hogy a salátára majonéz helyett joghurtos öntetet teszünk, hogy aki édesre vágyna, habos torta helyett gyümölcsöt vagy meggyes rétest eszik, aki nassoni akar, az diót, aki pedig szereti a keserű ízeket is, 70 százalékos vagy annál is keserűbb csokoládékat.

És sajnos bizony alkoholt sem szabad inni – sajnos abban az értelemben, hogy én bizony, khm, ittam. És sajnos nem csak száraz borokat, elsősorban is vöröset, holott a szakértő szerint még ezek lettek volna leginkább elfogadható diéta idején is. Igaz, aztán gyorsan megláttam a dolog jó oldalát is: ha nem ittam volna, akkor minden bizonnyal 90 kiló alá megy a testsúlyom, vagyis még egészségtelenebbül sokat fogytam volna. Márpedig így is borzasztóan önpusztító két hónap van mögöttem – és már csak kilencnek kell eltelnie, hogy újrakezdődjenek.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!