Kérheti-e a szülő a haldokló gyermeke eutanáziáját?
A tanulmányt hat kutató együtt publikálta. Összesen 141 szülőt kérdeztek meg, kétharmaduknak rákban hunytak el gyerekeik. Céljuk az volt, hogy megbecsüljék az előrehozott halált kérő beszélgetések gyakoriságát, melyekhez szülői hozzájárulás és intenzív tünetkezelés járult.
A megkérdezett szülők 13 százaléka mondta el, hogy fontolgatta a kérést, vessenek véget gyereke szenvedésének, és egyben az életének, kilenc százalékuk pedig elismerte, hogy ezt a gondozókkal is megvitatta (azokban az esetekben, ahol a tüneteket fájdalomcsillapítókkal tudták csökkenteni, ez az arány is alacsonyabb volt). Öt gyerek szülei vallották be a felmérést végző kutatóknak, hogy nyíltan kérték az eutanáziát, három gyerek szülei szerint pedig morfium segítségével meg is valósult a kért kegyes halál.
A kutatást vezető Joanne Wolfe, aki fájdalomcsillapításra szakosodott orvosként, kételkedik abban, hogy az orvosok valóban közreműködtek a kegyes halál kivitelezésében. Valószínűbbnek tartja, hogy az orvosok a gyerekek fájdalmainak növekedése miatt emelték a morfiumadagot, hogy enyhítsék a szenvedésüket. Wolfe úgy véli, a gyerekek eztán bekövetkezett halála miatt gondolhatták a szülők, hogy az orvos eutanáziát alkalmazott.
A vezető amerikai orvoscsoportok - például az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Orvosi Szövetség - ellenzik a kegyes halált, de álláspontjuk szerint a haldokló pácienseknél az életmentő beavatkozások mellőzése etikus lehet.
Az USA felnőtt lakosságánál az előrehaladott betegségekben szenvedők közül az eutanáziát kérők az összes beteg tíz-húsz százalékát teszik ki. Két amerikai államban engedélyezik az orvos által felügyelt öngyilkosságot is, így a probléma még égetőbb. Hollandiában, bár legális a 12 évnél idősebb gyerekek eutanáziája, a lehetőség alkalmazhatósága mégis korlátolt, csak bizonyos körülménye közt megengedett.