Mondj nemet az mp3-drogra!

Azért az „éppen most”, mert a jelenség nem új, a kétezres évek közepe óta nagyjából évenként bukkan fel újra, egyre nagyobb hullámokat kavarva. És most jutott el addig, hogy kitörjön az ezotériahívők köréből, akik eddig meditációhoz használták a binaurális zenét. Az új célcsoport a YouTube-generáció, és úgy tűnik, a tinédzserek rá is kaptak az anyagra: tele van vele a MySpace, a Facebook, és százával töltik fel videómegosztókra a filmeket, amiken általában az látszik, hogy valaki felvesz egy fejhallgatót, meghallgat valamit, és beáll tőle, mint a gerely. Vagy csak úgy csinál, mintha. Mert az mp3-drog persze pénzbe kerül, viszont az igazival ellentétben többször is használható ugyanaz az adag.

Binaurális hangok

Bár az mp3-drog ötlete elég abszurdnak tűnik, van mögötte tudományos magyarázat. A binaurális hangok jelenségét 1839-ben fedezte fel egy porosz fizikus, Heinrich Wilhelm Dove, aztán a tudomány másfél évszázadra elfeledkezett róla, és az 1980-as években kezdtek újra érdemben foglalkozni vele.

Az elmélet szerint ha a két fülönkben egyszerre hallunk két, frekvenciájukban nem nagyon eltérő hangot, akkor az agyunk hallásközpontja a két hanghullámból létrehoz egy harmadikat, ami a két frekvencia különbségén szól. Ez a fantomhang jellemzően a hallhatósági küszöb, vagyis 20 hertz alatti – ha ennél sokkal nagyobb a különbség, az két külön hangként érzékeljük, és nem lép fel a jelenség. A fantomhang közel van az agy EEG-vel mérhető, olyan saját hullámaihoz, mint az alfahullámok 8-12 hertz között, a 4-7 hertzes thétahullámok, vagy az 1-4 hertzes deltahullámok, amelyek az agy más-más állapotaira jellemzők. Az agyunk pedig hajlamos szinkronizálni, és a saját agyhullámainak frekvenciáját hozzáigazítani a külső hatásra létrejött hangéhoz.

Eddig a tudományosan is igazolt elmélet, amit egyébként használnak a gyakorlatban is, alvászavarral vagy szorongási rohamokkal küzdő páciensek kezelésére, és kísérletek folynak arra is, hogyan lehet binaurális hangokkal serkenteni az agyban egyes vegyületek, mint a dopamin vagy a bétaendorfin termelését.

A hiba az ön készülékében van

Az Idoser állítólag jó pár lépéssel megelőzte a tudományt, és a puszta hanghullámokkal olyan összetett módon képes manipulálni az agyhullámainkat, amivel különféle drogok és serkentőszerek hatását tudja előidézni az agyban. Idoser-adagokat több hivatalos és félhivatalos bolt is árul, de az igazán kemény anyagokat a legenda szerint csak kézről kézre járó címeken és jelszavakkal elérhető, titkos weboldalakon lehet beszerezni. A leghíresebb Idoser mp3-ak, a Hand of God és a Gates of Hades fel-feltűnnek videómegosztókon is, illetve torrentoldalakról is be lehet szerezni nagyobb válogatásokat. A beszámolók a cyberdrogról finoman szólva is elég vegyesek, mindenesetre akadnak, akik azt állítják, működik a szer.

Természetesen magam is kipróbáltam a dolgot, gondosan követve a használati útmutatót: elsötétített szobában, a külvilág zajaitól távol, a lehető legnagyobb nyugalomban, jó minőségű fejhallgatóval. A leginkább zúgásból, sistergésből, olykor magas hangú sípolásból álló zajnak azonban az égvilágon semmi hatását nem tapasztaltam, leginkább zavart az ellazulásban. Aztán a harmadik-negyedik menet után kicsit megfájdult a fejem, de ez aligha szerepel a kívánt hatások között.

Az Idoser mp3-akat áruló oldalak persze gondosan védik magukat: hosszasan sorolják, hogy ha valaki nem érez semmilyen hatást a digitális drogtól, az miért lehet: nem elég jó a fejhallgatója, egyszerűen immunis a hatásra az agya, vagy csak nem volt elég relaxált állapotban, amikor kipróbálta. Plusz ott van az inverz placebohatás is: ha nem hiszünk benne, nem vagyunk elég nyitottak rá, nem működik, mert a tudatunk nem hagyja az agyunkat szinkronizálni a manipulátor hullámokkal. Pénzt mindenesetre nem adnak vissza.

Ilyen állat nincs is

Az agykutatók jellemzően húzódoznak attól, hogy megszólaljanak a témában, de az általános vélemény a tudomány oldaláról az, hogy a binaurális agyhullám-manipuláció még olyan kísérleti stádiumban van, hogy laboratóriumi körülmények között, az adott kísérleti alanyra szabott hanghullámokkal sem lehet olyan komplex hatásokat elérni, amelyek egyes drogok hatását utánozzák. Az Index által megkérdezett szakértők is hasonlókat mondtak: ezek a zajok legfeljebb meditáció kisegítésére alkalmazhatók az arra fogékonyaknál, amit efölött érzékel az ember, az jó eséllyel a placebohatásnak tudható be.

Ezzel együtt nem teljesen veszélytelen az Idoser az agykutatók szerint, elsősorban azért, mert ismeretlen, ingoványos terep a saját agyhullámainkkal játszani. Ez persze lehet hogy túlzott óvatosság, hiszen a gyakorlatban ugyan akadnak, akik egy-egy szeánsz után fejfájásról és rosszullétről panaszkodnak, de ennél komolyabb problémáról nem tudni az utóbbi két-három évből (már persze az olyanokon felül, akik pénzt adtak ki hatástalan mp3-drogért). Sokan vannak, akik hagyományos drogok mellé, kiegészítőként használják az Idosert, az egyik bolt szerint a vásárlóik rettentően elégedettek az ilyesfajta mixelés eredményeivel, bár ők persze mélyen elítélik az illegális drogok használatát.