![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Fotó: Gyurácz József](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/174/1740/17408/1740835_604047a7e8653747dce250a486c32bd7_wm.jpg)
A Magyarországon hivatalosan megfigyelt madárfajok száma ezzel 403-ra nőtt - közölte a természetvédelmi szervezet pénteken. A kékfarkú farktollai színéről kapta a nevét. A kisméretű madárfaj elsősorban az ázsiai tajgaövezetben és a magashegységek fenyveseiben, cserjéseiben fordul elő, kontinensünkön mindössze Finnországban és Észak-Oroszország európai területein költ - olvasható az MME közleményében.
A kékfarkú európai állománya stabil, a finnországi fészkelő populáció 500 párra, míg oroszországi állomány 10-21 ezer párra tehető. Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Az eddigi ismeretek alapján az európai fészkelők is Délkelet-Ázsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek. A madarat régebben a rigófélék családjába sorolták, a legújabb taxonómiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az óvilági légykapófélékkel áll közelebbi rokonságban.
A faj tömördi, illetve más közép- és dél-európai feltűnéseivel kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon a vonulási időszakban Európában előforduló példányokat egy-egy erősebb vihar sodorhatta-e délebbre, vagy már tényleges evolúciós jelenségről van szó. "Kialakulhatott-e már az Európában megtelepedő madaraknál egy genetikailag meghatározott új vonulási irány, amely nem Ázsia, hanem Európa vagy Afrika melegebb vidékeire, az új telelőhelyekre vezet?" - veti fel a kérdést az MME, amely szerint ezekre a kérdésekre a további kutatások adhatják meg a választ.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)