Egy terapixel méretű képet készítettek a világűrről

Hozzáférhetővé vált a Sloan Digital Sky Survey III (SDSS-III) program során elkészített, az égbolt igen nagy részét lefedő, rendkívül részletes felvétel. A hatalmas munka 1998-ban kezdődött az új-mexikói Apache Point Observatory 2,5 méteres teleszkópjára szerelt, akkor legnagyobb felbontásúnak számító 138 megapixeles kamerával. Ezt a kamerát azóta leszerelték, és a csillagászat tudományához történt jelentős hozzájárulásának elismeréseképpen a Smithsonian Múzeumban állították ki. A több mint egy évtizednyi munka után több milliónyi egyedi, sok megapixeles felvételből összeállított, végső formájában egy terapixel méretű kép valós felbontásban történő megtekintéséhez félmillió HD-felbontású televízióra lenne szükség.

A teljes, mintegy fél milliárd egyedi objektumot megörökítő felvétel a várakozások szerint még számtalan tudományos felfedezés alapjául fog szolgálni az elkövetkezendő időszakban. Az objektumok pontos pozícióját, színképi adatokat és alakjukra vonatkozó információkat is tároló katalógust hosszú ideig fogják alapként felhasználni, hasonlóan az 1950-es években elkészített, de még ma is használatban levő Palomar Sky Survey program eredményeihez.

Mik lehetnek a következő lépések? A hatalmas volumenű felmérés kitűnő alapot ad a későbbi programok megtervezéséhez. Például az SDSS projekt kameráinak és műszereinek korszerűsítését követően már folyik az a program, melynek keretében a felvételen látható galaxisok közül több, mint egymillió tejútrendszer távolságát mérik meg igen pontosan. Bár a távolság meghatározása jóval hosszabb időt vesz igénybe egy egyszerű felvétel elkészítésénél, végeredményül Univerzumunk háromdimenziós modelljének megalkotása is lehetővé válik. A BOSS (Baryon Oscillation Spectroscopic Survey) 2009-ben kezdte meg az adatok gyűjtését, amit egészen 2014-ig folytat majd. A létrehozott háromdimenziós modell segítségével a kutatók tanulmányozhatják a titokzatos sötét energiának Univerzumunk közelmúltbeli fejlődésére gyakorolt hatását, végül akár a sötét energia valódi természetére is fényt deríthetnek.

Az űr távoli mélységei mellett az SDSS-III keretében sok ezer, saját Galaxisunk külső régióiban található csillag tulajdonságát és mozgását is tanulmányozták. A SEGUE program adatainak fényében saját Tejútrendszerünk szerkezete érthető meg pontosabban. A vizsgálatok során például számos olyan csillagáramlatot azonosítottak, amelyek a múltban más, valaha létezett, majd saját Galaxisunk gravitációs ereje által szétszakított kisebb rendszerekhez tartoztak. Az eredmény pontosan beleillik a galaxisok fejlődését összeolvadások sorozatával leíró modellekbe.

A MARVELS nevű projekt keretében pedig a kutatók új berendezések segítségével körülbelül 8500, Napunkhoz hasonló, közeli csillag színképét fogják elemezni. Ennek során olyan hullámzások után kutatnak, amelyek a körülöttük esetleg keringő, Jupiter-méretű bolygók jelenlétére utalnak. A várakozások szerint a körülbelül 100 új exobolygó-óriás felfedezése mellett a MARVELS körülbelül ugyanennyi barna törpére is bukkan majd.

Az APOGEE program során a valaha épített legnagyobb, infravörös tartományban működő spektrográfok révén megtörténik a Galaxis minden szegletében levő csillagok szisztematikus tanulmányozása, beleértve azokat is, melyek a Tejútrendszer átellenes részén, tőlünk nézve a központi dudor túloldalán találhatók. Ezen csillagok a látható fény tartományában nem észlelhetők, mivel jelentős mennyiségű poranyag takarja el őket műszereink elől. A hosszabb hullámhosszú, a poranyagon áthatoló sugárzás segítségével azonban ezen csillagok tulajdonságai és mozgásuk is tanulmányozható.

A hatalmas munka eredménye az SDSS-III honlapján érhető el.