A Nature tudományos magazinban ismertetett tanulmányuk szerint a határ csak a vízmolekulák egynegyedénél van a legfelső rétegben; ezek azok a vízmolekulák, amelyekben az egyik hidrogénatom még a vízben van, a másik pedig szabadon rezeg felette.
Alexander Benderski kutatásvezető, a Dél-Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint ezek a molekulák választják el egymástól a folyadék- és a gázfázist. A szabad hidrogén úgy viselkedik itt, mintha csak gázban lévő atom volna, miközben az ugyanabban a vízmolekulában lévő ikertestvére sokkal inkább ahhoz hasonlóan viselkedik, mint a víztömegen belüli hidrogénatomok.
A megállapítás elméleti és gyakorlati szempontból is fontos a víz felszínén lejátszódó reakciók jobb megértéséhez. Mivel a Föld felszínének 70 százalékán található levegő-víz határfelület, a környezetkémiában fontos folyamatok jelentős része ennél a víz-levegő találkozásnál zajlik le, és a légkör egyensúlyának fenntartása szempontjából fontos kémiai reakciók nagy része is itt játszódik le.
A tanulmány eredménye felveti azt a kérdést is, hogy hogyan lehet ezt követően pontosan meghatározni a levegő-víz határfelület fogalmát. Ha ugyanis a részben kilógó molekulák alkotják ezt a határt, ez egy olyan léckerítéshez hasonlítható, melyben négy léc közül három hiányzik és csak a negyedik van a helyén. Bár az is igaz, hogy a vízmolekulák mozgása miatt itt a negyedik léc pozíciója másodpercenként milliószor változik. Ha viszont a vízmolekulák teljes felső rétegét tekintjük a határnak, akkor - az analógiánál maradva - a kerítésben minden negyedik léc időnként kiugrik.