Kajafás unokájáé lehetett a kétezer éves csontláda

Izraeli tudósok alátámasztották a kétezer éves osszárium (csontláda) hitelességét, amelyen Kajafás főpap unokájának neve szerepelhet.

Kajafás zsidó főpap, a Szanhedrin (főtanács) elnöke, aki már Keresztelő Szent János fellépésekor és Jézus pere idején is főpap volt, de Péter és János felelősségre vonásakor már nem töltötte be ezt a tisztséget. Josephus Flavius szerint beiktatása Valerius Gratus procurator alatt történt, leváltására pedig Vitellius legátus nevéhez fűződik, így valószínűleg Kr.u. 18 és 36 között viselte a tisztséget.

Az Izraeli Régészeti Hatóság közleménye szerint az osszáriumot három éve foglalták le sírrablóktól. A kis kőláda, amelyet stilizált virágmotívumok díszítenek, az arámi nyelvű felirat szerint "a Beth Imriből, a Maárjaur nemzetségből származó Kajafás fiának, Józsuának leánya, Miriam" földi maradványait őrzi. A lelet az első bizonyíték az Újszövetségben szereplő Kajafás létére.

Mivel a csontláda nem tudományosan dokumentált feltárásokból származik, s tekintettel különleges tudományos jelentőségére, a leletet különböző vizsgálatoknak vetették alá. Az elemzéseket a Tel-Avivi Egyetem, valamint a Bar Ilan Egyetem egy-egy tudósa végezte, akik egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy az osszárium felirata eredeti, valóban az ókorban készült. A gondos vizsgálatok azért szükségesek, mivel gyakori a bibliai vonatkozású emlékek hamisítása.

A tudósok szerint az osszárium a Jeruzsálemtől dél-nyugatra fekvő Elah-völgyéből kerülhetett elő. A feliratban szereplő Maárjaur volt az utolsó a jeruzsálemi templomban szolgáló 24 papi nemzetség közül (Krónikák első könyve), a Beth Imri pedig család- vagy helységnév lehet.